A magyar líra csodálatos hegedûje még egyre szól. Minél több nemzedék nyüvi, annál érzékenyebb a fája, annál telibb a zengése, s a hanggal, amelyet az új mûvész csal ki a hegedûből, észrevétlenül zendül együtt a régi mesterek százféle tónusú, százféle érzésû hangja.

Kapcsolódó idézetek

1. Te is hangszer vagy, hegedû. Nem mindegy hát, hogy milyen kéz fogja le lelked húrjait. Ki az, aki a legcsodálatosabb, szívbemarkoló dallamokat tudja elővarázsolni belőle, és ki az, aki csak erőltetett, fülsértő lármát csap vele. Mert minden hangszernek megvan a maga zenésze, és minden léleknek megvan a maga zenésze. Csitáry-Hock Tamás
2. Anyanyelvem, te édes-keserû, szépen zengő arany hegedû, anyánk ajkán drága ének: köszönet mindenért néked!
3. A magyar nyelv különleges gyönyörûség, élvezem a ritmusát, az erejét, a zenéjét. Boldog vagyok, amikor magyar szót hallok. Darvas Lili
4. Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarország, Gyönyörûbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripákon odaszállunk, haza hí´ fû, fa, lomb, virág. Úgy sír a hegedû, vár egy gyönyörû szép ország.
5. Kanyarog a hegedû mennyei hangja, csillog a zongora hangja alatta, gitáron égig szalad a nóta, sok kicsi hópihe hozzá a kotta. Szabó T. Anna
6. A hegedû nem zeng magában, csak ha értelem szólaltatja meg. Az emberi test is hegedû. Gárdonyi Géza
7. Csodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem valami sajátos kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fûződő régi emlékek indítanak meg, szinte függetlenül a szövegtől, s ha valaki szavakba tudná foglalni, hogy mit is gondolnak és éreznek már emberöltők óta olyankor, mikor a Kék nefelejcs-et vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják, akkor ezek a le nem írt szövegek minden korban és minden egyénnél szinte szóról szóra egyeznének, s ezekből talán össze is lehetne állítani egy nemzeti bölcselet mozaiképületét. Kosztolányi Dezső
8. Ha egy zenész tartalommal tölti meg a számait, esetleg kinyithat gondolatokat, és azok beépülhetnek az emberek idegrendszerébe és érzelmi világába. Van egyfajta tanító jellege annak, amit egy mûvész csinál. Az emberek valamilyen szinten azonosulnak azzal, amit hallanak.
9. Egy nagyszerû hangszer ismérve egy jó hangszerrel szemben, hogy idővel még jobb lesz. A hosszú évekig tartó játék megnyitja a hangok mélységét, amit a fa az évgyûrûiben, görcseiben, mintázatában rejteget.
10. Akármennyire szeretsz valakit, s érzed magad egynek vele, ő egy másik világ, másik test, másik lélek. Minden más benne. Nincs két egyforma hangú hegedû. Müller Péter