A magyar történelem tele van ezekkel a névtelen, az idegen hatalom megalkuvó kiszolgálásában elöl járó figurákkal, akik az anyagi haszon reményében mindent elkövetnek, nem kímélve az egyszerû emberek életét, anyagi és fizikai biztonságát.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak emberek, akiken nem lehet segíteni. Akik tudják, hogy gyalázatos dolgokat tesznek, és mégis megteszik. Vannak emberek, akik hazudnak és becsapnak és átvernek másokat azért, ami az övék, és ezt előre tudják és megtervezik, és nem törődnek a gonoszsággal, amit elkövettek. Janne Teller
2. A hajléktalanok is emberek, sokszor olyan múlttal és sorssal a hátuk mögött, amit mi elképzelni sem tudunk.
3. Néha egy nagyobb cél érdekében ártatlan áldozatokat is ejtenek.
4. Valahányszor tanúi vagyunk a politikusok túlkapásainak, a rendőri hatalommal való visszaélésnek, vagy akár a vagyonos elitek informális uralmának az életünk fölött, eszünkbe juthat, hogy jobb és élhetőbb lenne a társadalom, ha az nem a hatalmasok és alávetettek, urak és szolgák logikájára épülne.
5. A történelem tele van olyan szélhámosok történeteivel, akik nem tudták, mikor kell abbahagyni.
6. A történelem tele van vesztesekkel, akik sosem győztek a saját erejükből, de elrontották mások sikerét.
7. Ezen a világon hemzsegnek az olyan emberek, akik mindig várnak valamit a segítségükért cserébe. Az önzetlenség aligha nagylelkûen osztogatott erény. Kollár Betti
8. A hatalom és az érdekek gyakran felülkerekednek az értékeken. Alexander Stubb
9. Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserû élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek. Popper Péter
10. Az uralkodó - a történelem rabja. A történelem, vagyis az emberiség tudattalan, közös, társas élete az uralkodók életének minden pillanatát a maga érdekében használja fel, mint céljainak egyik eszközét. Lev Tolsztoj