A mai Párizsnak (...) nincs egységes arculata. Több század mintagyûjteménye, amelyből a legszebb példányok eltûntek.

Kapcsolódó idézetek

1. Igen, láttam Párizst is; mindegyikből kapott valamit; káosz az, sûrû rengeteg, ahol minden egyes ember csak az élvezetét keresi, s ahol senki se találja, legalábbis én így láttam. Voltaire
2. De hiszen Párizs valóságos óceán. Beledobhatod a mérőónt, mélységét soha nem ismered meg. Keresztül-kasul járod, hogy leírd; de akármennyi gondot fordítsz is a bejárására, leírására, akármily számosak és buzgók is e tenger kutatói, mindig akad még ott szûz terület, ismeretlen barlang, egy-egy virág, igazgyöngy, szörnyeteg vagy más meglepő lelet, ami elkerülte az irodalmi búvárok figyelmét. Honoré de Balzac
3. A szép emlékek elveszett ékszerek. Paul Valéry
4. Az olyan városok, amilyen Párizs, szüntelenül gyarapodnak. Csak ilyenekből lesz főváros. Nagy katlanok ezek, bennük fut össze egy ország minden földrajzi, politikai, erkölcsi és szellemi hulláma, egy nép minden természetes hajlama; úgyszólván kútfői, de egyben gyûjtőcsatornái is a civilizációnak. Victor Hugo
5. A világ (...) egységesebb, mint hisszük. Nincs úgy felparcellázva, hogy lehet külön l`art pour l`art, semmire sem jó igazságokat keresni, és egy másik dobozba gyûjteni azokat az igazságokat, amelyek aktuálisan hasznosak. Marx György
6. Vannak tökéletes testek és tökéletes arcok. Tökéletes szívek nincsenek. Paul Géraldy
7. A múlt nem azonos azzal, ami megmaradt belőle. László Gyula
8. Minden város sajátos ízekből, zajokból, színekből és csöndekből áll, melyek a lényegét jelentik, és amelyek mégis naponta múlnak ki a felejtés csöndes vesztőhelyein. Romló kövek, rebbenő fények és árnyékok, illanó szagok, elhaló zörejek hatalmas mozaikja a város. Megszámlálhatatlanul sok változó töredék áll össze azzá a bonyolult egésszé, ami végül is mindig ugyanaz, és mégsem egészen ugyanaz marad. Száraz Miklós György
9. Ahogy múlik az idő, talán a korunknál és az elraktározott tapasztalatainknál fogva sajnáljuk az időt a részletekre. Ismerjük, egyszer már találkoztunk vele, minek elmélyedni benne még egyszer? Egyre inkább sablonok alakulnak ki, sémák, amiket ráhúzunk tárgyakra, emberekre, érzelmekre, mindenre. És ebben a pillanatban elvész a harmónia. Nem lesz fontos az elmélyülés, az árnyalás, a részlet. Szép lassan elveszünk az általánosításban. J. J. Stalter
10. A dolgok rendje szerint az idő múlásával egy város is alakul, arculata változik. (...) Miközben az ember ösztöneitől, emlékeitől hajtva újra és újra hazavágyik, ahogy kiszáll a kocsiból, vagy leszáll a pályaudvaron, oda az egész. Ahova annyi várakozással készültünk, nincs többé. Bodor Ádám