Ahogy múlik az idő, talán a korunknál és az elraktározott tapasztalatainknál fogva sajnáljuk az időt a részletekre. Ismerjük, egyszer már találkoztunk vele, minek elmélyedni benne még egyszer? Egyre inkább sablonok alakulnak ki, sémák, amiket ráhúzunk tárgyakra, emberekre, érzelmekre, mindenre. És ebben a pillanatban elvész a harmónia. Nem lesz fontos az elmélyülés, az árnyalás, a részlet. Szép lassan elveszünk az általánosításban.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyûjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket, "mélyenszántó tapasztalatokat", anélkül, hogy megértenénk lényegüket... De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak. Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma alatt. Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni kezdenek.
2. Idővel hajlamosak vagyunk optimalizálni és sablonossá tenni a reakcióinkat mindarra, amit az élet elénk tár. Mindannyian kialakítjuk a magunk gyors válaszait a mindennapi tapasztalatok befogadására és a problémák megoldására. Bár ez kétségtelenül adaptív - hiszen segít, hogy a lehető legkevesebb macerával végezzük el a dolgunkat -, végül rutinná válik. Tompít bennünket. A figyelem izmai elsorvadnak. Michael Pollan
3. Életünk belefullad a részletekbe. Az egyszerûség nagyszerû.
4. Abban a pillanatban (...), amikor elkezdtük mérni az időt, elvesztettük a képességünket, hogy átéljük az elégedettség érzését. Folyton-folyvást több időt követelünk, kapkodunk, hogy minél többet végezhessünk egy nap. Az élet egyszerû öröme odalett. (...) Ha méred az időt, nem éled az életet. Mitch Albom
5. Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt. Wass Albert
6. Elfelejtettünk, mi mindannyian, beszélgetni. Beszélünk egymással, de "nem találunk szavakat..." Ritkán merészkedünk a lényegig. Balla Zsófia
7. Az ember bizonyos idő múltán saját szavait is elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük. Erre új szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza a régieket, de az újakban sokszor nincs élet, tartalom, hamisak. Kosztolányi Dezső
8. Hajlamosak vagyunk elaprózni a dolgokat, a történeteket túlmagyarázzuk, felesleges részletekbe bocsátkozunk, amikor egész egyszerûen kimondhatnánk egyes szavakat körítés nélkül, mint például a banán, mindenki tudja, miről van szó. Hartay Csaba
9. A fontos döntésekre manapság nem szánunk elég időt. Ha aztán valami félremegy, sopánkodunk. Az ilyen negatív érzések azonban nem visznek előre, minden döntésben és következményében látni a jót.
10. Ha az ember életében minden stimmel, akkor hajlamos megszokni és elkényelmesedni. Aztán, ha valamit elveszítünk, akkor jövünk rá, mennyire fontos volt.