A mi korunkban a zene mindinkább arra törekszik, hogy szentimentális, vagy tragikus történeteknek kísérőjelensége legyen, s ilyenformán hovatovább egy vásári bódé kikiáltójának gyanús szerepét tölti be, aki a bódéban tulajdonképpen megbúvó sötét Semminek igyekszik hangos reklámot csinálni.

Kapcsolódó idézetek

1. A csönd néha olyan baromi hangos. Sarah Dessen
2. A zene (...) szinte kínálja magát arra, hogy egy idegen világbeli emberi lét szimbólumát lássuk benne. A csend nemlétéből emelkedik föl, és - miután belerajzolta fénylő íveit és arabeszkjeit az univerzum sötétségébe - visszamerül újra a nemlétbe, a csendbe. Rezignáltan vagy kétségbeesve, egy sóhajjal, hangosan ujjongva vagy keserûen protestálva. Hankiss Elemér
3. Az oltár mellett álló persely zenegéppé teszi a világot: megkopott nézeteket hangoztatunk a tudatlanság biztonságáért. Wendell Berry
4. A világ néha megpróbálja megrendíteni a hitemet. De én még mindig hiszek a zenében, ahogy néhányan a tündérmesékben hisznek.
5. Minálunk ballada terem a földön. Minálunk fájdalom terem a földön. Minálunk Égiek vezette csodák teremnek. Hogy végre lássunk. De mi kételkedünk. És nem bízunk. És vakon hisszük, megátalkodottan, hogy elkerülhetjük a büntetést. Schäffer Erzsébet
6. Néha a fényt keresve meg kell érintenünk a sötétséget.
7. Az élet nem egyszerû menetelés: próbatételek ólálkodnak körülöttünk, negatív erők, amiket le kell küzdenünk. A zene, a mûvészetek fogódzót, hitet, szeretetet adnak a káoszban: erre a menedékre most van igazán szükség. Vincze Lilla
8. Nem békés, nyugalmas örömök után vágyódunk, mert ilyenkor eszünkbe jut szerencsétlen sorsunk. Nem a veszélyt keressük, és nem a kellemetlen, kínos megbízásokat, hanem a sürgés-forgást, a zajt, mert eltereli kellemetlen gondolatainkat, és elszórakoztat. Blaise Pascal
9. A filmen, amikor rosszra fordul a cselekmény, baljós zene csendül fel. (...) Milyen kár, hogy az élethez nem jár ilyen filmzene. Nem mintha változtatna bármin is, de jó volna, ha időben figyelmeztetnék az embert.
10. Egy titkos hang állandóan azt súgja nekünk, hogy bûnhődnünk kell azért, ha tétlenek vagyunk. Ha tudna az ember valami olyan állapotot találni, amelyben a tétlensége mellett is hasznosnak s a kötelességét teljesítőnek érezhetné magát, ezzel megtalálta volna az ősi boldogságnak egy részét. Lev Tolsztoj