A misztikus összeolvadás, eggyé válás a minket körülvevő világgal azért következhet be, mert éppen nem áll rendelkezésünkre elegendő agyi kapacitás, hogy felfogjuk a kettőnk közötti különbséget. Az itt és mostból származó nyugalom és derû mögött az áll, hogy már nem azon kattog az agyunk, hogy kivonjuk magunkat a jelen pillanatból, mivel az túl sok energiát emésztene fel az agy számára.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egyszer feltárult előttünk az igazság látványa, rettenetesen sekélyesnek fog feltûnni addigi világunk. Abban a látványban se logikus nincsen, se logikátlan. Se jó, se rossz. Minden eggyé van benne olvadva. És a fúziónak mi magunk is részesei vagyunk. Túllépünk a testünk szabta kereteken, létezésünk metafizikaivá válik. Intuíció lesz belőlünk. És miközben ez csodálatos érzés, bizonyos értelemben reménytelen is. Mégpedig azért, mert szinte a legeslegvégén megvilágosodik előttünk, mennyire jelentéktelen, mennyire mélységet nélkülöző volt eddigi életünk. És elborzadunk, hogy miként voltunk képesek egyáltalán elviselni. Murakami Haruki
2. Az emlékezetkiesés legtöbbször bizonyos mentális egyensúlyzavar eredménye. A tudat így próbál elmenekülni valami elől, amivel nem mer szembenézni. Ez egyfajta menedék. Az emberi agy bezárul egy olyan tény, vagy gondolat előtt, ami máskülönben esetleg az őrületbe kergetné. Erle Stanley Gardner
3. Még a legfásultabb, legfáradtabb elme is bátorítást kap a sorstól, hogy észrevegye a valódi gyönyörök csiklandozását. Amikor így teszek, mérhetetlen nyugalom száll meg - odahajlítom, odairányítom lelkem, hogy hozzátapadjon, és élvezze a jót. Nem azért, hogy belevesszen, eltûnjön benne, hanem éppen az ellenkezőjéért: hogy megtalálja benne önmagát. Michel de Montaigne
4. Amikor a szívem vezet, és a lufiba kapaszkodom, érzem, ahogy felülemelkedem a problémáimon, és az addigi küzdelmeim hirtelen megszûnnek. Azt értem ezalatt, hogy amikor ragaszkodunk egy olyan korlátunkhoz, ami ismerős és "biztonságos", akkor tudatosságunk szintje nem emelkedik, hanem marad azon a szinten, amin mindig is mûködött. Amikor elengedjük a korábbi gátló hiedelmeinket, talán azzal, hogy megteszünk egy lépést, ami félelmetesnek tûnt korábban, valójában egy teljesen új dimenzióba lépünk be, ahol felülemelkedünk a régi küzdelmeinken, és teljesen új lehetőségeket teremtünk magunknak. Ha többé nem hisszük el az elménk hazugságait arról, hogy mire vagyunk képesek és mire nem, mi az, ami lehetséges és mi az, ami nem, akkor megszabadulhatunk a régi hiedelmeinktől és lehetőséget adunk arra, hogy a lufink magától emelkedjen el a talajtól, amin két lábbal állunk. Kyle Cease
5. Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom. Tisza Kata
6. Miközben álmaink java része talán valóban nem több (...) éber élményeink halvány és fantasztikus visszatükröződésénél, van egy bizonyos hányad, amelynek túlvilágiasan éteri hangulatát nem lehet a szokott módon értelmezni, mert bizonytalanul izgalmas, nyugtalanító jellegük azt sugallja, hogy most néhány percre betekintést nyertünk a fizikainál nem kevésbé fontos szellemi létezés szférájába, amelyet egy áthatolhatatlan sorompó mégis elválaszt az élettől. Howard Phillips Lovecraft
7. Rohadtul nem komfortos átlépni a korlátainkat, olyan, mintha az ember lábai alól kifutna a talaj. Megszûnik a stabilitás, megkérdőjeleződik sok, biztosnak hitt alapköve az életünknek. A semmiben lebegünk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az az, hogy megtanulnunk önmagunkba kapaszkodni. Elfogadjuk, hogy most ez egy nehéz helyzet, elfogadjuk, hogy szenvedünk. Nem söpörjük a szőnyeg alá. Piszkosul fáj, de a szívünk mélyén már sejtjük, sőt, tudjuk, hogy ezek az instabil momentumok fognak minket eljuttatni a következő szinthez. Hiszen nincs fent lent nélkül.
8. El kell fogadnunk, hogy nem tudjuk teljesen átformálni sem önmagunkat, sem a világot, amelyben élünk. Ha megbékélünk ezzel az egyszerû igazsággal, segíthet enyhíteni a stresszt és a szorongást, amely épp annak révén keletkezett bennünk, hogy próbáltuk tagadni ugyanezt a tényt.
9. A mindennapiságból való kikerülés meglöki az ember agyát, nem megvilágosul, ezt hagyjuk meg a metatérben utazgató ezoterikusoknak, hanem világosabban lát dolgokat és problémákat. A bőrödön érezni a szegénységet más, mint a Spektrum tévén nézni, a moszkvai mágnások elsuhanó autóit látni más, mint olvasni róluk a hírekben, Párizs gettónegyedeiben járva pedig szinte tapinthatóvá válik, mit jelent a modern kori népvándorlás. A helyváltoztatás kizökkent a megszokott köreidből, nem csak testben, gondolkodásban is. Háy János
10. Eljön az a pillanat, amikor meg kell állnunk, mert ráébredünk, hogy többé nem a saját energiánk visz előre bennünket, hanem valami tehetetlenségi erő sodrásába kerültünk. Mint egy lejtőn.