Ugrás a tartalomra
A modern kor elvárásai és az emberi sebezhetőség közti feszültség talán a legszembetûnőbb a halál medikalizációjában. (...) A halál immár nem az élet természetes végpontja, hanem gyógyászati esemény - és figyelembe véve a gyógyászat célját, annak kudarca.
Kapcsolódó idézetek
-
A halál a legfontosabb. De csak ha a "magunk halálával" halunk meg. A modern embertől a kor megtagadja ezt a legfőbb beteljesedést is, halála tucathalál, kórházban, orvosi segédlettel, udvariasan és feltûnés nélkül hal meg, úgy, ahogy a tudomány a halált az illető betegség esetében előírja. És halála éppoly hamisan cseng, mint egykor élete.
Szerb Antal
-
Az elkerülhetetlen, keserû vég helyett a halált egyre inkább orvosi kudarcnak tartjuk. Túlságosan gyakran halnak meg emberek intenzív terápiás osztályokon, gépekre kötve, begyógyszerezve, bekatéterezve, megtörve. Az élet értéke felbecsülhetetlen; biztosan ilyen véget szeretnénk?
Julian Sheather
-
Az orvoslás rossz irányba tart. Ennek bizonyos szinten az orvostudomány sikeressége az oka. A hosszabb élettartam nem szüntette meg az egészségügy iránti keresletet, csak az arányok változtak meg. Egyre több a korral járó betegség, amelyek nagy része a szó szoros értelmében nem gyógyítható. Az ilyen nyavalyákat nem lehet orvosi csúcstechnológiákkal helyrehozni.
Julian Sheather
-
A halál ma már túlnyomórészt orvosi jelenség. Pedig a halál sem inkább betegség, mint a születés.
Julian Sheather
-
Ez az, ahogy egy modern élet utolsó szakasza gyakran festeni szokott - sûrûsödő krízisek, amelyek elől az orvostudomány csupán rövid és átmeneti menekülést biztosít. (...) Nincs egyértelmûen megjósolható menete. A krízisek közt eltelt idő hossza is változhat. Egy bizonyos pontot elhagyva azonban világossá válik az úti cél.
Atul Gawande
-
Sok minden, amit annak idején az emberi lét természetes velejárójának tartottak, ma már egészségbeli zavarnak számít, és kezelést igényel. A szülés, a serdülőkori pszichológiai változások, a félénkség, a boldogtalanság, a kopaszodás, sőt még az idősödés is egyre inkább egészségügyi problémának számít. Ennek sok előnye van - hiszen például a "természetes" szülés akár halálos is lehet -, de kérdéseket is felvet: mi az, ami még normális emberi funkció, és mi az, ami már orvosi beavatkozást igényel? Figyelembe véve, hogy a legtöbb beavatkozás kockázattal jár, mi az, amivel meg kellene tanulnunk együtt élni, és mikor forduljunk az orvostudományhoz segítségért?
Julian Sheather
-
A betegség az életet eszközzé alázza. A gyógyulás, vagy a túlélés eszközévé.
Nógrádi Gergely
-
Az orvostudomány nemcsak arra való, hogy késleltesse az amúgy is elkerülhetetlen véget. Sokkal több annál, az életet akarja jobbá tenni. Ha egy egészséges ember meghal, nem számít... sokat. Ha egy félkegyelmû hal meg, az egyenesen jó; de ha felfedezzük, mit kell tenni a megfelelő miriggyel, hogy a félkegyelmûből normális emberi halandót faragjunk, úgy, hogy helyreállítjuk a pajzsmirigymûködését, ez, véleményem szerint, már számít valamit.
Agatha Christie
-
A gyilkosság természetesen nem tartozik egy orvos mindennapos esetei közé, de a hivatása magában hordja a szenvedéssel, az emberi lét rossz oldalával és a halál tényével való találkozást is.
Agatha Christie
-
Az egészséges emberek, önmagamat is ideszámítva, egyszerûen nem értik meg, milyen gyökeresen megváltozik minden, miután valakinél halálos betegséget állapítanak meg. Hogyan kapaszkodik a reménybe, bármilyen hamis, bármilyen csekélyke legyen is az, és mennyire vonakodik az orvosok legtöbbje attól, hogy megfossza a betegeit ettől a halvány reménysugártól.
Henry Marsh