Az elkerülhetetlen, keserû vég helyett a halált egyre inkább orvosi kudarcnak tartjuk. Túlságosan gyakran halnak meg emberek intenzív terápiás osztályokon, gépekre kötve, begyógyszerezve, bekatéterezve, megtörve. Az élet értéke felbecsülhetetlen; biztosan ilyen véget szeretnénk?

Kapcsolódó idézetek

1. Oly sokan halnak meg értelmetlenül, miközben még élhettek volna. Egy élet megmentése ellensúlyozhatja egy másik elvesztését.
2. A modern medicina kockázatkerülő. A nyugati társadalomban gyakoriak a perek, és ha a halált mint orvosi kockázatot fogjuk fel, akkor megértjük, óriási a nyomás az orvosokon, hogy bármi áron küzdjenek ellene. Nem csoda, hogy olyan sokakat ér a halál intenzív osztályon: az orvosok mindent megtesznek a betegért, s ezzel jogilag is igyekeznek biztosítani magukat. Julian Sheather
3. A halál a legfontosabb. De csak ha a "magunk halálával" halunk meg. A modern embertől a kor megtagadja ezt a legfőbb beteljesedést is, halála tucathalál, kórházban, orvosi segédlettel, udvariasan és feltûnés nélkül hal meg, úgy, ahogy a tudomány a halált az illető betegség esetében előírja. És halála éppoly hamisan cseng, mint egykor élete. Szerb Antal
4. A modern kor elvárásai és az emberi sebezhetőség közti feszültség talán a legszembetûnőbb a halál medikalizációjában. (...) A halál immár nem az élet természetes végpontja, hanem gyógyászati esemény - és figyelembe véve a gyógyászat célját, annak kudarca. Julian Sheather
5. Van valami, amit sokan nem akarunk belátni: ha túl sokáig élünk, az is veszteséggel jár. Nem kell hozzá tolószék vagy súlyos betegség, az is elég, hogy egyszerûen elgyengülünk, leépülünk. Ez talán jobb, mint a halál, de mégis elvesz tőlünk sok mindent. Megfoszt az alkotókészségtől és attól, hogy hasznosak legyünk a munkánkban, a közösségünkben, a világban. Az emberek máshogy néznek ránk és máshogy bánnak velünk, de ami a legrosszabb, másképp emlékeznek majd ránk. Nem egy életvidám és tettre kész valakiként madarunk meg bennük, hanem törékeny, jelentéktelen, sőt szánalmas alakként.
6. Az emberi élet van olyan fontos, hogy az egyén halálába energiát fektessünk. Sőt, ha lehet, mûvészi szintre emeljük.
7. Úgy gondolunk a halálra, mint olyasvalamire, ami másokkal történik meg, nem pedig velünk. A haldoklók izolálása csak megerősíti ezt a téveszmét. Ellentétben a múlttal, amikor még szembesültünk a közvetlen környezetünkben haldoklókkal, manapság az emberek gyakran idősotthonokban és kórházakban halnak meg, másoktól elszigetelve. Ennek eredményeként a többségünk, különösképpen a fiatalok, úgy élik a mindennapjaikat, mintha halhatatlanok lennének. Venki Ramakrishnan
8. Ha nem tudjuk, pontosan mennyi időnk van még hátra - és jóval többet képzelünk, mint amennyi valójában hátra van -, arra sarkall az ösztön, hogy harcoljunk, hogy gyógyszerekkel az ereinkben, csővel a torkunkban vagy friss varratokkal a húsunkban haljunk meg. Azt, hogy így esetleg lerövidítjük vagy rosszabbá tesszük hátralévő időnket, mintha észre sem vennénk. Úgy képzeljük, várhatunk addig, amíg az orvosok azt mondják, hogy már nem tudnak mit tenni. Csakhogy nagyon ritkán fordul elő, hogy az orvosok nem tudnak tenni semmit. Atul Gawande
9. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ember miben és hogyan hal meg. (...) Az orvostudomány és az egészségügy Magyarországon is van olyan szinten, hogy egész súlyos állapotú embereket sokáig életben tartsanak, de az szerintem senkinek nem lehet a célja, hogy méltatlanul fejezze be az életét, évtizedeket ajándékozzon a nem cselekvésnek, a kiszolgáltatottságnak. Litkai Gergely
10. Az orvosi csúcstechnológiákba, a halált elodázó eljárásokba és az orvoslás varázserejébe vetett hit oda vezetett, hogy egészségünket egyre inkább elhanyagoljuk. Pedig közhelyes, de igaz, hogy a megelőzés jobb, mint a kezelés. Julian Sheather