Ugrás a tartalomra
A modern kori cirkusz is ugyanazt a célt szolgálja, amit az ókori: arra kell, hogy kussoljunk. De vajon miért fogadjuk ezt el? Azért, mert az emberek jelentős része soha az életében nem látná be, hogy ő befolyásolható és átverhető. Felmutatják neked a hatalom és az ismertség illúzióját, elhitetik veled, hogy így jól érezheted magad. Te pedig gondolkodás nélkül elfogadod, és azt hiszed, hogy ez a menő. Hogy ezzel ki lehet tûnni a szürkeségből. Hogy így leszel valaki. Miközben csak egy felhasználható és eldobható senki leszel. Ha ilyen görcsösen vágysz a hatalomra és a győzelemre, az csak a vesztedet okozza, nem hoz győzelmet. Hiszen ez a vágyad mindig a racionális vagy érzelmi önbizalomhiányból fakad, ezért vagy nagyon könnyen manipulálható. Kevesen látják ezt át.
Kapcsolódó idézetek
-
Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Steve Biddulph
-
A nagy hatalom nagy felelősséggel jár. Miért? Mert a hatalom illúzió. A vágy, hogy engedjünk neki, gyengeséget jelent, az ego dolga. És az a helyzet, hogy valójában, mikor hatalmad van, csak a kötél a tiéd, amivel felkötheted magad.
-
Egy könyvet elolvasni, megemészteni komoly erőfeszítést igényel. De odaülni a televízió elé - kikapcsolódás, lazítás. A test és a lélek kényelme. A fotelkultúra ajándéka... A régi görögök márvány- és kőszínházakat építettek maguknak. Nem sajnálták értük az áldozatot. Tudták, hogy katarzisok nélkül fölfoghatatlan, érthetetlen az emberi lét. Ma csak igen kevés ember érzi ennek a szükségességét, a többség jobbára csak szórakozni, nevetni, bámészkodni akar. Nézni a szakadatlanul zajló "világszínházat". Nem megrendülésre vár, csupán bennfentes óhajt lenni. A bennfentesség pedig nem más, mint a szabadság ellenpontja. Önárulás. Légyfogó-filozófia. Mi csapja be ennyire az emberek zömét? Az, hogy a kép, a látvány sokkal inkább valóságosnak látszik, mint a szó. Igaz, hiszen látjuk - gondolják sokan. Holott értelmezés nélkül a látvány akár absztrakció is lehet.
Csoóri Sándor
-
A történelem megmutatta, mennyire felületes az ókorból eredő mondás, miszerint a népnek cirkuszra és kenyérre van szüksége. Nemegyszer meggyőződhettek már róla a különböző későbbi uralkodók, hogy ha a nép csak kenyeret kap, rögtön vajat és felvágottat is követel mellé, miközben a legizgalmasabb játékokat is bojkottálja.
Janusz A. Zajdel
-
Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra.
Molnár Piroska
-
A társadalom tagjainak is szükségük van a propagandára, hogy azt az illúziót táplálják, ők a társadalmi élet részesei. A legtöbb embernek csak propaganda révén van módja képet kapni arról, mi történik a gazdaságban vagy a politikában, a színfalak mögé az embereknek csak egy szûk csoportja lát be. Azonban e fölött szemet huny mindenki, mert az emberek számára elfogadhatatlan lenne a rideg valóság, hogy egy olyan nagyobb egészhez tartoznak, amit nemcsak cselekedeteikkel nem tudnak befolyásolni, de igazából tudomásuk sincs a valódi mûködéséről.
Csányi Vilmos
-
Irányítás. Észveszejtő, hogy az emberek miféle praktikákhoz folyamodnak, hogy magukhoz ragadhassák. Egyesek megtévesztésre alapoznak, míg mások furfangos cseleket eszelnek ki, aztán vannak, akik zsarolást alkalmaznak. Miért küzdünk így, körmünk szakadtáig az irányításért? Mert tudjuk, hogy ha elveszítjük, azzal mások kezébe adjuk sorsunkat. És mi lehet ennél veszélyesebb?
-
Azért hazudunk az arcunkkal, mert gyerekkorunk óta erre tanítanak minket. (...) "Próbálj meg mosolyogni, hisz mégiscsak az unokatestvéredék jönnek vendégségbe!" - hangzik el nemegyszer, és mi megtanulunk mosolyt erőltetni magunkra. A szüleink és a társadalom lényegében azt sugallja, hogy rejtőzzünk el, csaljunk és hazudjunk arcunkkal a társadalmi harmónia fenntartása érdekében.
Joe Navarro
-
Vajon mi végre kaptuk a teremtőtől a mûvészetet? Azt hiszem, elsősorban azért, hogy meghatározó része legyen életünknek, hogy felfrissítse a szürke és piszkos hétköznapokat, hogy varázserejével talpra állítsa az eltiport embert az emberben. Ha nagyon banális akarnék lenni, azt mondanám: azért, hogy boldogságunk legyen a boldogtalanságban. Belátom, ostobaság ezekről beszélni a mai világban, hiszen korunk vezérlő eszméje a jólét, a haszonelvûség, s úri parfüm hozzá a pénz ringyó-szaga. De azt leszögezhetjük: a mûvészet mindig gyógyír, mindig humánus, ám néha néma kegyelet helyett ordító kegyetlenség. Mert sokszor csak az észveszejtő kitárulkozás segít elviselni a tragédiák fájdalmát.
Fazekas István
-
A mûvészetnek nem lehet az a célja, hogy minél többen szeressék és kövessék. A mûvészetnek az a dolga, hogy megnehezítse az emberek számára azt, hogy úgy éljenek, ahogy nélküle éltek volna. Ezért a szenvedélyes elutasítás sokszor inspirálóbb és boldogítóbb, mint a higgadt tudomásulvétel.
Eörsi István