Ugrás a tartalomra
Egy könyvet elolvasni, megemészteni komoly erőfeszítést igényel. De odaülni a televízió elé - kikapcsolódás, lazítás. A test és a lélek kényelme. A fotelkultúra ajándéka... A régi görögök márvány- és kőszínházakat építettek maguknak. Nem sajnálták értük az áldozatot. Tudták, hogy katarzisok nélkül fölfoghatatlan, érthetetlen az emberi lét. Ma csak igen kevés ember érzi ennek a szükségességét, a többség jobbára csak szórakozni, nevetni, bámészkodni akar. Nézni a szakadatlanul zajló "világszínházat". Nem megrendülésre vár, csupán bennfentes óhajt lenni. A bennfentesség pedig nem más, mint a szabadság ellenpontja. Önárulás. Légyfogó-filozófia. Mi csapja be ennyire az emberek zömét? Az, hogy a kép, a látvány sokkal inkább valóságosnak látszik, mint a szó. Igaz, hiszen látjuk - gondolják sokan. Holott értelmezés nélkül a látvány akár absztrakció is lehet.
Kapcsolódó idézetek
-
A tévémûsor, akármilyen kitûnő is, sohasem nyújthat annyi örömöt, nem lehet olyan érdekfeszítő, nem tölthet be olyan fontos szerepet a képzelet világában, mint a könyv. A tévéhez nem kell más, csak az üres fej, és báván ülhetünk, míg el nem telünk a hang és a látvány áradatával, mely nem kíván semmit képzelőerőnktől. Ha mások is nézik, ők is pontosan ugyanúgy eltelnek - és pontosan ugyanazokkal a harsány képekkel. A könyv viszont megköveteli az olvasó közremûködését. Ragaszkodik hozzá, hogy az olvasó kivegye részét a folyamatból. Ennek során olyan kölcsönhatást tesz lehetővé, amelyet maga az olvasó alakít ki, önnön személyére szabottan - olyan kölcsönhatást, amely a lehető legjobban illik alkatához és gondolkozásmódjához.
Isaac Asimov
-
Hazug érv, hogy tessék elkapcsolni, ha nem tetszik. Az emberek sodródni szeretnek. Ha megadjuk nekik a könnyebb utat, akkor arra indulnak. Nem is a mûsort, mint inkább a televíziót nézik. A doboz egy olyan villózó kép, mint a tûz. Kikapcsolsz, amikor ülsz előtte és bámulsz bele. A lezsibbadt állapot pedig tökéletes ahhoz, hogy átadjanak a nézőnek logókat, dallamokat. Egy fogyasztói kultúrát, érzetet, amely szerint a kefirtől egészségesek, a nagyobb tévétől boldogabbak lesznek. Azt hazudják, hogy a boldogság megvehető. Miközben tudományos tény, az emberek boldogabbak azon országokban, ahol alacsonyabb a fogyasztás.
Puzsér Róbert
-
Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha.
Isaac Asimov
-
A televízió nemcsak időben vonja el az ifjúságot az olvasástól. A kép könnyebben követhető, mint a betû; a mozgó képre gyorsabban reagál a lusta képzelet, mint a mozdulatlanra, a hangosított mozgókép követeli a legkisebb szellemi energiabefektetést. Minimális testi - és ennél is kevesebb szellemi - fáradozás árán jutunk élményekhez. Ifjúságunk - tisztelet a kivételnek - nem olvas eleget.
Lomb Kató
-
Az emberek sajnos a mindennapi létezésharcokba belefáradva a tévé elé zuhannak és mindent elfogadnak, ami onnan ömlik. Fásultak, fáradtak gondolkozni és választani.
-
A valóságban a világ nagy, én pedig kicsi vagyok, el vagyok veszve benne. Aztán veszek egy színházjegyet, beülök a nézőtérre, s egyszeriben fordul a kocka: a világ hirtelen összezsugorodik, beszorul a színpad négy fala közé, én pedig mint egy szemlélődő filozófus vagy jósisten kívülről figyelem, hogy mi történik benne. Mint amikor egy gyerek egy üveggolyót tart a kezében és belelátja az egész világot. Ez az átlényegülés a színház varázsának egyik forrása.
Hankiss Elemér
-
A színház lényege a gondolkodtatás, és az, bár ez számtalanszor elcsépelt, hogy tükröt tartsunk az adott kornak. És tényleg, nem válaszokat kell adni, mert énszerintem sokkal érdekesebb, amikor gondolkodásra sarkallja a színház vagy egy adott mûvészeti ág a nézőt vagy a hallgatót, a befogadót.
-
Meggyőződésem, hogy jót tenne, ha a telefonjuktól és a tévétől is egy évre eltiltanák az embereket. (...) Ez a kütyü akarva-akaratlanul, kitölti az életünket. Az ember lefoglalja magát, és nem gondolkodik máson, a nagyobb összefüggéseken. Vannak benne jó dolgok is persze, de közben megeszi az "itt és most"-ot, és a másik szemébe nézést.
Sándor György
-
A modern kori cirkusz is ugyanazt a célt szolgálja, amit az ókori: arra kell, hogy kussoljunk. De vajon miért fogadjuk ezt el? Azért, mert az emberek jelentős része soha az életében nem látná be, hogy ő befolyásolható és átverhető. Felmutatják neked a hatalom és az ismertség illúzióját, elhitetik veled, hogy így jól érezheted magad. Te pedig gondolkodás nélkül elfogadod, és azt hiszed, hogy ez a menő. Hogy ezzel ki lehet tûnni a szürkeségből. Hogy így leszel valaki. Miközben csak egy felhasználható és eldobható senki leszel. Ha ilyen görcsösen vágysz a hatalomra és a győzelemre, az csak a vesztedet okozza, nem hoz győzelmet. Hiszen ez a vágyad mindig a racionális vagy érzelmi önbizalomhiányból fakad, ezért vagy nagyon könnyen manipulálható. Kevesen látják ezt át.
Csernus Imre
-
A színháznak nem az a dolga, hogy az arcunkba tolja a hétköznapi valóságot. Erre van a tévé. A színház mitikus valóságot teremt, rendeltetése, hogy felemelje a nézőt és az alkotót.
Piros Ildikó