Ugrás a tartalomra
A modern társadalmak egytagú csoportok szövetségeiből épülnek fel. Elég megnéznünk például azt, hogy mit ajánlunk a fiataloknak az önálló élet kezdésekor. Nem azt, hogy légy hûséges a csoportodhoz, a családodhoz, az életedet is áldozd fel értük, hidd el, amit az idősek mondanak és rendezd életed a csoport érdeke szerint. Inkább valami ilyesfélét: terveid, céljaid vannak, meg akarod valósítani önmagad. Keresd meg ennek a módját, harcolj és köss jó kompromisszumokat. Párod, ha lesz, ő is önmagát akarja majd megvalósítani, egyezz meg vele, ha nem tartja be az egyezséget, menj a magad útján.
Kapcsolódó idézetek
-
Manapság gyakorlatilag egyszemélyes csoportokkal számolhatunk. A szocializációs folyamatban a modern társadalmak nem lojális, csoportjukért magukat feláldozni képes polgárokat nevelnek, hanem autonóm, önérdekû, egyezségeket kötő, és azokat lehetőleg megtartó egyszemélyes csoportokat. A modern államok jogrendje, normái és erőszakszervezetei is mind arra törekszenek, hogy ezeket az egyezségeket betartassák. A kollektív eszmék hálózatát nem tartja többé össze a biológiai elkötelezettség, a csoporthûség. A kollektív hálózat kizárólag kulturális, tanult, biztosító mechanizmusok függvénye.
Csányi Vilmos
-
A házasság, mint intézmény, mint berendezkedés, amelyet együtt határoz el két ember, és amelyben bizonyos játékszabályok érvényesek, már nem hat nagyon modernnek. Az élettársak manapság saját szabályokat határoznak meg, amelyek a kapcsolatukat és az együttélésük módját szabályozzák. Önmagában ez nagyon pozitív fejlemény, de ettől még nem lesz egyszerûbb az együttélés.
Alfons Vansteenwegen
-
Megfelelő párt csak megfelelő pár kaphat - előbb neked kell azzá válnod. Olyanná, aki tud szeretni, adni, leginkább szabadságot, na meg persze szárnyakat a másiknak. Nem lehúzni, összetörni, visszafogni, hanem még magasabbra emelni, mert az élet nem arról szól, hogy egymást kevesebbé tesszük. Sőt. Erősítjük, bátorítjuk a másikat, bebizonyítva, hogy együtt mindenre képesek vagyunk.
Oravecz Nóra
-
Az a gondolat, hogy jobban járunk, ha egy és ugyanazon személlyel éljük le hátralevő éveinket, nem a lét természetes, időtlen igazsága, hanem egy hiedelem, amelyet igaznak akarunk tudni. Az, hogy lemondunk magányunkról, függetlenségünkről, sokkal nagyobb áldozat, mint a legtöbben gondolnánk. Hiszen, ha megosztjuk valakivel az élőhelyünket, az életünket, az nyilvánvalóan nehezebb, mint egyedül lenni. Sőt, mi több, a páros élet gyakorlatilag lehetetlennek tûnik, nem igaz? Hát nem képtelenség, hogy keresnünk kell magunknak egy másik embert, akivel aztán leéljük az egész életünket? Akivel együtt öregszünk, együtt változunk? Akit nap mint nap látunk, és nap mint nap reagálunk a hangulataira, igényeire?
-
Nem egymásra támaszkodni, hanem egymást támogatva előre menni. Ennyi a lényeg. Csak két teljes ember találkozásából születhet meg ez a fajta kapcsolat. Nem érdemes mással beérni, mert így egy mese az élet. Hagyjuk a másikat, hogy a maga útját járhassa, míg ő ugyanezt megteszi veled szemben. Nem irányítjuk egymást, de éreztetjük: számíthat ránk a másik, mellette vagyunk. Õ úgyis tudja, hogy te ott vagy neki, és ő is ott van neked. Ha valaki bántja a másikat, közösen, együttes erővel legyőzitek. Mert a jó játékhoz csapatmunka kell.
Oravecz Nóra
-
Egyedül semmi nem megy! Igaz ez a munkára és a magánéletre is. Kellenek a társak, és nagyon nem mindegy, hogy az ember kikkel dolgozik együtt, kiket választ maga mellé, vagy akár maga fölé. Ha jól választunk, a társunk felemel, ha rosszul, akkor visszahúz.
Pataki Ági
-
A szövetségesed ne feltétlenül olyan legyen, akiről mindenki áradozik, és mindenkit elkápráztat, mert nincs nála jobb. Épp ellenkezőleg: olyan ember legyen, aki nem fél hibázni - így aztán hibázik is. És az elkövetett hibái miatt nem feltétlenül ismerik el. Ám az ilyen ember formálja a világot, mert ha időnként hibázik is, olyat tesz, ami javulást hozhat a közösségében. Olyan ember legyen, aki nem ölbe tett kézzel várja, mi történik, hogy aztán eldönthesse, miként viselkedjen. Inkább cselekszik, és az alatt hoz döntést, még akkor is, ha tudja, hogy ez kockázatos.
Paulo Coelho
-
Érzésem szerint a házasság nem arról szól, hogy az összes határ ledöntésével gyors közösséget hozzunk létre, sokkal inkább az a jó házasság, amelyikben mindegyik a másikat teszi meg egyedülléte őreként, és így a másikat az adható legnagyobb bizalommal tiszteli meg.
Rainer Maria Rilke
-
A társadalom olyan, mint egy család.
Ha a család minden tagja
Tökéletessé válik,
Akkor a család
Békében, fényben
És harmóniában úszik.
A közösség fejlődése
Az egyéni fejlődésből indul ki.
Sri Chinmoy
-
Az ember nem sokra megy egyedül az életben. (...) Egyedül minden nehezebb, ha egyedül van az ember, csak annyit tehet, amire egymaga képes, de mások támogatásával sokra viheti. A közösség hatalmat ad, csak legyen olyan közösség, amelyik elfogad és támogat.
Clara Sánchez