A modern történettudomány a polgárháborúkat a kapzsiság és a bosszúvágy kicsapódásaiként értelmezi. Egy bizonyos társadalmi réteg, az elnyomottak és szegények, végignézi, ahogy más törzsek vagy vidékek egyre gazdagabbá válnak. A status quo végül elviselhetetlenné válik az elnyomottak számára, és amikor a kétségbeesésük már odáig megy, hogy úgy érzik, nincs semmi vesztenivalójuk, elszabadul a pokol. Hogy ezt mi váltja ki, azt nem lehet előre látni, de ha eldurrant a szelep, futótûzként terjed az erőszak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi társadalmak története küzdelmek sora az uralkodók és az elnyomottak, a gazdagok és a szegények, a hatalomra törők és szolgasorba vágyók, meg azok között, akik fel akarják szabadítani önmagukat és embertársaikat. A hatalom és a szabadság, az uralom és a lázadás, az állam és társadalom elvei örökös ellentétben állnak. Ez a feszültség sohasem oldódik; az emberiség ma ebbe az irányba halad, holnap meg abba. Egy új rendszer felemelkedése vagy egy régi bukása nem jelent valami titokzatos törést a fejlődésben, vagy egy még titokzatosabb fejlődési szakaszt; egy új rendszer felemelkedése vagy egy régi bukása pontosan az, aminek látszik.
2. Mi szólhat a lefegyverzés ellen, ha minden ember iszonyodik a háborútól? Miért kellene az emberiségnek túlszaporodnia, mikor az orvostudomány ismeri az ellenszert? Miért kell a világ egyik részének éhen halnia, a másiknak saját zsírjába fulladnia, mikor rendelkezésre állnak a szállítóeszközök az észszerû elosztásra? Korunk történésze csak egy magyarázatot talál erre az érthetetlen jelenségre: az államférfiak inkompetenciáját. A politikusok lépéseit többnyire nem a problémák megoldására való jó szándék, hanem a hatalomvágy inspirálta. Olof Johannesson
3. Amikor háborúval vagy forradalommal eltöröljük azokat a rangokat, amelyek számunkra az arrogancia és a kapzsiság megtestesülései, idővel magunk is olyanná válunk, mint amit le akartunk váltani. Tehát azok, akik azt hitték, legyőzték a zsarnokokat, maguk váltak azzá, amiről azt hitték, nincs többé. Neville Goddard
4. Ha az emberek tudnák, hogy ez lesz a következménye, senki sem menne háborúba. De a legtöbb embert hajtja valami, rákényszeríti a pokolba való menetelésre. Ez a "valami" nem az ő választásuk. A helyzetük vagy mások nyomást gyakorolnak rájuk. Ám az emberek, akik saját akaratukból vágnak bele, másféle poklot látnak. Látnak valamit a poklon túl. Talán reményt. Vagy esetleg egy másik poklot. Csak azok tudják meg, akik haladnak előre.
5. Amikor a történelem beindítja a tömegeket, a hadseregeket, a szenvedést, a bosszút, már nem lehet megkülönböztetni az egyéni akaratot; a tragédiát teljességgel elnyeli a csatornákból az egész világra rászabaduló áradat. Végső soron akár kereshetjük is a szörnyûségek romjai alá temetett tragikust, azoknak a lendületével, akiknek volt merszük életüket áldozni az igazságért. Vannak azonban szörnyûségek, amelyek alatt semmilyen régészeti ásatás sem fogja megtalálni a tragikum legkisebb maradványát sem; az az öldöklés, amelyet pénzért folytattak; vagy ami rosszabb: egy illúzióért; vagy még rosszabb: egy ostobaságért. Milan Kundera
6. Miért robbannak ki háborúk, miért tör ki káosz és fejetlenség? A szürke tömeg ostobasága miatt, mely önmagához méltó kormányokat ültet hatalomra.
7. Azért léteznek háborúk, mert az elit további anyagi előnyökre vágyik. A háborúk indoklására és az erők feltüzelésére az elit kitalálta a gyûlöletet, amely a szeretetre - a család vagy a haza szeretetére - alapul.
8. A szakadatlan háborúskodás felszínre hozza a saját társadalmi körülményeit, amelyek minden korban hasonlóak. Az emberek az állandó éberség állapotába kerülnek, hogy elhárítsák a támadásokat. Minden új dolog veszélyes határzóna lesz. Frank Herbert
9. Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyûlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra. Vavyan Fable
10. A háború először a remény, hogy utána jobb lesz; aztán az elvárás, hogy a másiknak rosszabb lesz; aztán az elégedettség, hogy tényleg nem lett jobb neki; s végül a meglepődés, hogy mindenkinek rosszabb lett. Karl Kraus