Ugrás a tartalomra
Amikor a történelem beindítja a tömegeket, a hadseregeket, a szenvedést, a bosszút, már nem lehet megkülönböztetni az egyéni akaratot; a tragédiát teljességgel elnyeli a csatornákból az egész világra rászabaduló áradat. Végső soron akár kereshetjük is a szörnyûségek romjai alá temetett tragikust, azoknak a lendületével, akiknek volt merszük életüket áldozni az igazságért. Vannak azonban szörnyûségek, amelyek alatt semmilyen régészeti ásatás sem fogja megtalálni a tragikum legkisebb maradványát sem; az az öldöklés, amelyet pénzért folytattak; vagy ami rosszabb: egy illúzióért; vagy még rosszabb: egy ostobaságért.
Kapcsolódó idézetek
-
Így mûködik a történelem. Az emberek értelemhálót szőnek, és tiszta szívükből hisznek benne, a háló azonban előbb-utóbb felfeslik, és visszanézve már nem is értjük, hogy vehette ezt bárki is komolyan. A mai eszünkkel keresztes hadba vonulni az üdvözülés reményében őrültségnek tûnik. A hidegháború még ennél is nagyobb őrültségnek. Hogy voltak képesek néhány évtizeddel ezelőtt az emberek a nukleáris holokausztot kockáztatni, csak mert hittek a kommunista mennyországban? És lehet, hogy száz év múlva a mi demokráciába és emberi jogokba vetett hitünk is éppily felfoghatatlan lesz az utódaink számára.
Yuval Noah Harari
-
Vannak ilyen rémes pillanatok az ember életében, amelyek kitörölhetetlenek, bármennyire apróságnak látszanak is. Nem a legszörnyûbb szörnyûségekre gondolok, amiket mellesleg szerencsére eddig nem is éltem át, mint a háború, a gyilkos erőszak, sőt még csak nem is önmagában a halál, valaminek, valakinek a drámai, tragikus körülmények közötti elvesztése, hanem az ilyen, látszólag jelentéktelen helyzetekre, közjátékokra, incidensekre, pillantásokra, mozdulatokra, amelyek azonban mégis egy idő után megkövülnek az ember agyában és zsigereiben.
Bolgár György
-
Az emberi történelem a gyûlölködés, a háború, a gyilkolás történelme. Hihetetlen könnyû embereket feltüzelni, hogy gyûlöljenek valakit.
Al Ghaoui Hesna
-
Az egész élet csupa szörnyûség; ölünk, hogy életben maradjunk, kiéljük buja vágyainkat, hogy sokasodjunk, leigázunk másokat, hogy hatalmunk legyen, gúnyolódunk, hogy kinevethessünk másokat, rabolunk, hogy meggazdagodjunk. Minél harsányabban hirdeti valaki önnön bûntelenségét, annál biztosabb, hogy az ellenkezője igaz.
-
Évszakok változnak, évek ballagásznak, népek jönnek valahonnét, nemzetek tûnnek valahová, és tágul a messzeség, korlátokat dönt le a diadalmas ész, és amit ma nem ismerünk, holnap talán már megszokott lesz. Mit sem változik azonban a tragédia. A tragédia átélése, amely korról korra igazolja eredendő végzetünk.
Jean-Pierre Montcassen
-
A valódi történelem láthatatlanul valósul meg a látható történelem esetlegességein, kísérletezésein, árulásain és kudarcain keresztül. A látszat ellenére semmi sem vész el véglegesen az emberek erőfeszítéseiből és szenvedéseiből. Ami pozitív dolog a földi lét rendjében megvalósul, mindaz elraktározódik az öröklét csûrjeiben.
-
A dolgokat nem irányítja senki. Emberek, események egyszerûen összeütköznek, véletlenül, a történelem pedig rohan tovább, és hagyja, hogy mi, akik hátramaradtunk, kikecmeregjünk a romok alól.
Jojo Moyes
-
Első tekintetre a történelem csupa zûrzavar és véletlenség; másodszorra logikusnak és szükségszerûnek látszik; harmadszorra szükségszerûség és szabadság keverékének; ha pedig negyedszerre is szemügyre vesszük, nem tudjuk többé, hogy mit is gondoljunk róla.
Henri-Frédéric Amiel
-
Az ember (...) nincs meg ölés nélkül. Az ölés a lényege. Ha egyedül gyilkol, és elkapják, akkor börtönbe vágják vagy felkötik. De ha társas üzemmódban, parancsra olt ki életeket (háborúban, valamilyen katonai szervezeti csoportban), akkor hősnek hívjuk az emberi ölőgépet, érzelmes dalokkal buzdítjuk vérontásra, büszkén tûzünk mellére csillogó érdemrendet. Az embernek lételeme a háború, az embernek már óvodában etnikai tisztogatás volt a jele, az ember elképzelhetetlen értelmetlen mészárlás nélkül. Az ember története (az úgynevezett történelem) a háborúk története. A folyamatos háborúk története.
Cserna-Szabó András
-
Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserû élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek.
Popper Péter