Amikor háborúval vagy forradalommal eltöröljük azokat a rangokat, amelyek számunkra az arrogancia és a kapzsiság megtestesülései, idővel magunk is olyanná válunk, mint amit le akartunk váltani. Tehát azok, akik azt hitték, legyőzték a zsarnokokat, maguk váltak azzá, amiről azt hitték, nincs többé.

Kapcsolódó idézetek

1. A háború csúnya dolog, de nem a legcsúnyább. Sokkal rosszabb az erkölcs és a hazafias érzés romlott és leépült állapota, amely azt hiszi, hogy semmit sem ér egy háború. Amikor egy népet puszta ágyútöltelékként vagy szuronyok célpontjaként használnak egy vezető szolgálatára és önző céljaira, az ilyen háború lealacsonyítja a népet. Háború más emberi lények védelmében, amit a zsarnoki igazságtalanság ellen vívnak, háború, amely győzelemre vezeti elképzeléseiket a helyesről és a jóról és amely az ő saját háborújuk, amelyet szabad döntésükkel becsületes cél érdekében folytatnak, az gyakran újjászületésük eszköze. Az az ember, aki semmiért sem hajlandó megküzdeni, és nincs semmi, amivel jobban törődne, mint a személyes biztonságával, az egy nyomorult lény, akinek esélye sincs arra, hogy szabad legyen, hacsak nem kiváló emberek erőfeszítései teszik azzá és tartják meg szabadságát. Mindaddig, amíg az igazságnak és az igazságtalanságnak az emberiség fölötti befolyásáért folyó, állandóan megújuló harca véget nem ér, az embereknek szükség esetén készen kell állniuk háborút vívni az egyikért a másik ellen. John Stuart Mill
2. Megváltozunk. Erősek leszünk és elbúcsúzunk. Legyőzzük a bosszúvágyunkat, mert már nem csak rólunk van szó. Lemondunk az igaziért folytatott harcról és elfogadjuk a rossz választást. Elhatározzuk, hogy mostantól erősek leszünk, de nem minden hibánkat lehet csak úgy elfelejtenünk. Sejtjük, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, pedig az csak jót akart nekünk. Mások viszont egyáltalán nem változnak, mindig mások maradnak, mint amilyennek gondoltuk őket.
3. A zsarnokság (...) benne rejlik minden államban. Az állam túlságosan erősre nőtt napjainkban ahhoz, hogy biztonságos legyen. Nincsenek többé polgárok a világon; csak alattvalók vannak. Látástól vakulásig dolgoznak az uralkodóiknak; kötelesek meghalni az uralkodóiknak, ha azt követelik. A halálig tartó munkájukból ők maguk egyre kevesebbet és kevesebbet kapnak. Valamelyik fényes holnapon, egy vagy két világkorszak elteltével véget fog érni a türelmük. Henry Louis Mencken
4. Végig azt hittem, hogy a világ tettekkel megváltoztatható azzal, ha cselekszünk, ha küzdünk valamiért, de már nem tudom, hogy tényleg így van-e. Mi van, ha már azzal megváltoztatjuk, hogy jelen vagyunk? Ha kitartunk, mindegy hányszor mondják, hogy nem tartozunk ide? Ha hûek maradunk önmagunkhoz, bár próbálnak megszégyeníteni? Ha hiszünk magunkban, bár azt mondják, nagyon különbözünk? Ha mind belekapaszkodunk ebbe, ha egyikünk se hajlandó beállni a sorba, ha mind elég ideig álljuk a sarat, akkor talán a világ kénytelen lesz megváltozni.
5. Az őrültekhez szólok. A különcökhöz. A lázadókhoz. A bajkeverőkhöz. Akik nem követték a többieket. Akik másképpen látták a dolgokat. Nem szerették a szabályokat és nem törődtek bele a változatlanságba. Idézheted őket, vitatkozhatsz velük, dicsőítheted vagy gyalázhatod őket, de egy dolog nem fog sikerülni, mellőzni őket, mert ők az új utunk, ők viszik előre az emberiséget. Egyesek őrülteknek látják őket, mi viszont zseninek, mert akik olyan őrültek, hogy azt hiszik, megválthatják a világot, meg is teszik.
6. A modern történettudomány a polgárháborúkat a kapzsiság és a bosszúvágy kicsapódásaiként értelmezi. Egy bizonyos társadalmi réteg, az elnyomottak és szegények, végignézi, ahogy más törzsek vagy vidékek egyre gazdagabbá válnak. A status quo végül elviselhetetlenné válik az elnyomottak számára, és amikor a kétségbeesésük már odáig megy, hogy úgy érzik, nincs semmi vesztenivalójuk, elszabadul a pokol. Hogy ezt mi váltja ki, azt nem lehet előre látni, de ha eldurrant a szelep, futótûzként terjed az erőszak. Egill Bjarnason
7. Önmagunk elfogadása, ez készteti legjobbjainkat, hogy önmagukkal szembeszálljanak, de nyílt sisakkal, csel nélküli csatában. Ezért van az, hogy gyakran éppen ezek a felszabadultak térnek át a legszigorúbb vallásra. Francois Mauriac
8. Sokunk szeret abban a hitben élni, hogy a győzelmeink aktív alanyai vagyunk, a vereségeinknek viszont csak passzív tárgyai. Mi diadalmaskodunk, de nem mi vallunk kudarcot, olyan erők törnek a romlásunkra, amelyek felett nincs hatalmunk. Hernán Díaz
9. Forradalom volt ez is. Egy új korszaknak, a megpróbáltatás új korszakának forradalma. A munka, a bizalom, az újrakezdés forradalma. A megcsalt, de a háború kapujából visszafordult ember forradalma. Sőt, forradalma a rokkant falunak, amely mélységbe taszítva is élni akart. És egy népnek a forradalma, amely a háború kialudt tûzhelyén felemelte komor fejét. Tamási Áron
10. A kiváló tehetségek mindig magukhoz ragadták a hatalmat, és zsarnokok lettek. A kiváló tehetségek szükségképpen zsarnokká válnak, és mindig nagyobb erkölcsi rombolást végeznek, mint amennyi hasznot hajtanak. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij