A múlt fontos igazságokra tanít minket. Természetesen helytelen, hogy a kiskamasz Ábrahám kivágta a fát - ráadásul az élet fája volt, segítségével legyőzhettük volna a halált. De ez a múlt. Nyitott szívvel fogadni az idő múlását, különösen, ha megöregedtünk, anyaggá visszaválni... Hát nem érdekes? Addig pedig óvni a maradék életet. Mondja, van ennek az egésznek egyáltalán értelme?

Kapcsolódó idézetek

1. Ha rossz dolgok történnek velünk, különösen gyermekkorunkban, tudni akarjuk az okát. Olyan elmélyülten keressük az értelmet a tegnapban, hogy szem elől veszítjük a mát. Pedig egyedül a jelen számít. A ma és a holnap. A tegnap elmúlt, és félre kell tennünk egészen addig, mígnem az Úr lehetővé teszi számunkra a megértést. John Gilstrap
2. A történelem jelentősége elsősorban abban áll, hogy amennyiben nem tudunk tisztába kerülni a múltunkkal, úgy óhatatlanul félreértjük a jelenünket. Elvétjük a lényeges dolgokat, és képtelenek vagyunk azokat a saját helyükön kezelni. Ezzel szemben, ha a múlt felé fordulunk, bölcsebbé válhatunk, és azokat a kihívásokat és nehézségeket is könnyebben tudjuk majd értelmezni, amelyekkel a jelen szembesít bennünket.
3. A múlt taníthat, nevelhet, de nem képes életben tartani bennünket. Az élet lényege a változás, és mindig előre kell lépnünk, különben a lélek elfonnyad és elhal.
4. Sokan úgy gondoljuk, hogy a múltunk nélkül nem ér a jelen semmit. Egy ponton mindannyiunknak választania kell, vagy lépnünk egyet az új felé. Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelejteni: a legfontosabb az, amit ma élünk.
5. Van abban valami jó is, ha öregszik az ember. Az életnek onnantól van értéke, ha felfogjuk, hogy minden mulandó. És ehhez bizony éveknek kell eljárniuk a fejünk felett. Borsa Brown
6. Amikor az ember fiatal, hajlamos nagy jelentőséget tulajdonítani a bosszúnak s a dolgok jóvátételének, mintha egy cselekedettel semmissé lehetne tenni egy másikat. Az élet azonban nem így mûködik. Egy tett soha nem törölheti ki egy korábbinak a nyomait s következményeit. Annyit tehetünk, hogy előrefelé tekintve járjuk tovább utunkat, s a múlt becses emlékéveivel tesszük szebbé a reánk váró jövőt. Joan Aiken
7. Igen. Bárhogy megrabol minket a halál, megtanít arra, hogy mi az igazán fontos. Például a viszonzás, azután, hogy egy életen át csak elvettünk. Hogy utánamenjünk annak, amit elengednünk sem lett volna szabad. Vagy hogy tekintsünk vissza arra, ami azzá tett, akik vagyunk? Ám előfordulhat az is, hogy a lecke, amit egy személy halála után megtanulunk, nem az, mint amire számítottunk.
8. Az élet olyan, amilyenné tesszük. Nincs értelme a múlton rágódni, bármilyen rossz volt is. Az élet azért van, hogy éljük.
9. Nem egyszerû hátrahagyni a múltat, mindent elfelejteni, ami egykor volt. Néha újra át kell élnünk egy élményt ahhoz, hogy tudjuk, hogy az egykor meghozott döntésünk valóban helyes volt-e.
10. - Maga szerint nem adomány, hogy az ember csak előrenéz, és nem hátra? (...) - Rémes egészen elfelejteni a múltat... Mert akkor olyan, mintha meg sem történt volna. (...) Emlékek kellenek ahhoz, hogy az ember életben tartsa a múlt dolgait. Kate Morton