Ugrás a tartalomra
A múlton merengeni felesleges, csak időpocsékolás azt ragozni, hogy de megbántam ezt vagy azt. A hibák viszont rossz múltbéli lépések, amelyek érinthetik a jövőt. Ha mázlink van, mérsékelhetjük a hatásukat, sőt talán még korrigálhatjuk is a hibákat.
Kapcsolódó idézetek
-
A múlton rágódni felesleges időpocsékolás. Sok ember aprólékosan elemzi a vele történteket, újra és újra visszatér az időben egy adott cselekményhez és próbálja megérteni, feldolgozni. Észre sem veszi, hogy a múltban ragadt, amin ráadásul már úgysem tud változtatni, míg a jelen, amely meghatározhatná és jobbá tehetné a jövőjét is, elsuhan mellette a maga lehetőségeivel és szépségeivel együtt. A múltat okolják nyomorúságos életükért, pedig ott a jelen, és majdan a jövő, mindent elölről kezdhetnének. A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba. Nem szabad hátrafelé nézni. Minek is kellene?! Hiszen az élet soha nem néz hátra. Csak halad előre... Nem igaz, hogy a múltunk határoz meg bennünket. Hanem az, akik még a jövőben lehetünk, s mindenekelőtt az, hogy az adott pillanatban, a jelenben kik vagyunk.
-
Az a legjobb, ha a múltat a múltban hagyjuk, ha továbblépünk. Tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor egy olyan jövőbe lyukadunk ki, amit sosem választanánk. A múlt már megíródott, nem változtathatunk rajta, megtörtént, ami megtörtént. De a jövőről még dönthetünk a jó vagy rossz irányba.
-
A múltat nem lehet megváltoztatni, hogy kijavítsuk a hibáinkat. Ezt jó, ha az ember észben tartja. Jobb, ha már elsőre jól csinálod, mert több esély nincs.
-
Az időpazarlásnak két fő formája van: a sajnálkozás és az aggódás. Amikor a múlt fölött sajnálkozunk, rengeteg időt pazarolunk arra, hogy visszafelé nézzünk valamire, amin már úgysem tudunk változtatni. Amikor pedig a jövő felől aggodalmaskodunk, olyan események töltenek el szorongással, amelyek esetleg soha nem is következnek be. Ennek az a következménye, hogy elpocsékoljuk a napi energia- és idő-adagunkat.
Rick Warren
-
Nem hiszem, hogy a megbánáson érdemes rágódni. Előfordul, hogy megbánunk valamit, persze. De bármi jót vagy rosszat csináltunk, az már része annak, aki most vagyunk. Ez az utóbbi az, amin változtatni, jobbítani lehet.
-
Tanulnunk kell a hibáinkból, de nem kell miatta teljesen padlóra kerülnünk. Ez már a múlté! Keresd meg, hol hibáztál, és miért! Tedd jóvá, amit lehet! Aztán ejtsd a témát, és lépj tovább! Hagyd az önmarcangolást!
-
Előfordul, hogy szavainkkal vagy tetteinkkel megbántjuk egymást. A múltat nem törölhetjük el, de bocsánatot kérhetünk, és megpróbálhatunk rossz szokásainkon változtatni.
Gary Chapman
-
A "múlt" sok mindenre használható. Büntethetjük vele magunkat, levezethetjük, hogy mi milyen szerencsétlenek vagyunk. De a "múlt" rengeteg tapasztalatot rejt önmagunkról. A "múltnak", a szenvedéseknek pozitív értelme is lehet. Ha ezt megértjük, ugyanazzal a "múlttal" más emberekké válhatunk. De ehhez el kell fogadnunk, hogy nincs múlt, csak a jelen van. Vagyunk valamilyenek. És döntés kérdése, hogy másmilyenek legyünk.
Szendi Gábor
-
Bárcsak azt mondhatnám, hogy tanultunk a múlt hibáiból! De az ember ritkán néz vissza, csak ha épp ugyanazokat a hibákat látja elkövetni.
Lucinda Riley
-
A hibákat nem kell szégyellni. A hibák megtanítanak bennünket felelősséget vállalni, megtanítanak arra, mi az, ami mûködik, és mi az, ami nem. Tudni fogjuk, legközelebb mit csinálunk majd másképpen, hogyan lehetünk jobbak, bölcsebbek a jövőben.
Cecelia Ahern