Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

A múlton való rágódás és a jövőtől való félelem leláncolja a lelket, s csak akkor lehetünk szabadok, ha kapcsolatot teremtünk az élettel... itt és most!

Robert Lawson
👨‍👩‍👧 Örökbefogadás 🌌 Univerzum
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A jelenre korlátozott lét életképtelenné teszi az embert! Igenis szükségünk van a múlt tapasztalataira! Nógrádi Gergely
  2. A jövő miatt aggódunk, és a múltban élünk. És olyan gyakran kihagyjuk azt, ami előttünk van. Az egyszerût, és a jót alapnak vesszük, amíg az egyszerû és a jó nem mûködik tovább.
  3. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett. Popper Péter
  4. Gyakran hisszük, hogy a múltban átélt félelmek segítségével megjósolhatjuk azokat az eseményeket, amelyektől a jövőben óvakodnunk kell. E gondolkodásmód eredménye, hogy időnk legnagyobb részét a múlton való rágódással, és a jövő miatti aggódással töltjük, a félelem ártalmas körforgása pedig kevés teret enged a jelenben.
  5. A múlt meghatároz bennünket. Jó okunk lehet rá, hogy szökni akarjunk előle, vagy a benne lévő rossz elől. De csak úgy szökhetünk el, ha valami jobbat tudunk hozzá tenni. Wendell Berry
  6. A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket. Buddha
  7. A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk.
  8. Az ember a múlt és a jövő rabja. Oda sem figyel arra, ami történik vele a jelenben. Pedig arra születtünk, hogy élvezzünk az életet.
  9. A múlt csak visszahúzza az embert. Olyan, mint egy háló. Az a fajta, amibe belegabalyodik az ember, és megfullad.
  10. A jelen az egyetlen lehetőség, amikor választhatunk szeretet és félelem között. Ha amiatt aggódunk, vajon mit tegyünk a jövőben, azzal semmit sem érünk el. Mégis annak a szokásnak hódolunk, hogy újraírjuk a múltat és próbálgatjuk a jövőt, amivel persze semmit sem érünk el. Ha átállítjuk tudatunkat a jelenre, azzal eltávolítjuk a szenvedés forrását.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat