Ugrás a tartalomra
A múltunk nem megsárgult papírokon és elszíneződött tintával írt sorokban van, hanem bennünk: a bőrünk alatt, a zsigereinkben.
Kapcsolódó idézetek
-
A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, rajta állunk.
-
Senki ne mondja, hogy a múlt halott. A múlt körülöttünk és bennünk van.
Oodgeroo Noonuccal
-
A múlt tovább él bennünk, a mozdulatainkban, a beszédünkben, ahogy a hajunkba túrunk, az ősök ideje ott bujkál a génekben, és telik tovább.
Grecsó Krisztián
-
A múlt elmúlt. Nem kell magunk mögött hagyni, már eleve ott van.
-
A múlt is létezik - valahol, egy más szférában - megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal - de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.
Jókai Anna
-
A múlt velünk él.
-
A múltról való írás egy módja annak, hogy újraéljük, egy módja, hogy újra kihajtogatva lássuk. Papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk, mindig is létezni fognak.
Nathan Filer
-
A múlt - a közhiedelemmel ellentétben - egyszerû: az emlékeket szûrjük, alakítjuk, történetté változtatjuk. A történetek meg épp olyanok, amilyennek csináljuk őket; mondatok: itt írom, kihúzok, hozzáírok, úgy, ahogy én akarom. A részletek eltûnnek, kihullanak vagy lesüllyednek az emlékezetbe, jobb esetben betokosodnak és néha-néha feltörnek váratlan zavart okozva; rosszabb esetben dolgozik és megváltoztatják a lélek kötéseit, szorongássá alakítva a jövőtől való aggódás kapcsolásait.
Braun Róbert
-
Nem kell, hogy a múltunk foglyai legyünk, vagy hogy a családunk átka alatt sínylődjünk. Lehet másképp.
-
A múlt csak egy történet, amit mi mesélünk magunknak.