A nagylelkûség furcsa dolgokat mûvel az emberekkel. Gúzsba köti őket. Ismerjük az emberi természetet. Jót teszünk valakivel, és attól kezdve baráti érzéseket táplálunk iránta. Megszeretjük. De az, akivel jót tettünk, vajon ő is ugyanilyen barátian érez irántunk? Vajon ő is megszeret minket? Így kéne lennie, de így van-e mindig?

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek szeretnek olyasmit adni, amire nekik maguknak van legnagyobb szükségük. Ezt nevezem én az igazi nagylelkûségnek. Oscar Wilde
2. Az önmagunk iránti nagylelkûséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.
3. Nem azért szeretünk, mert jót akarunk cselekedni, segíteni akarunk vagy meg akarunk védelmezni valakit. Ha így volna, egyszerû tárgynak tekintenénk a másik embert, magunkat pedig nagylelkûnek és bölcsnek tartanánk. Ennek semmi köze a szeretethez. Thomas Merton
4. Az ember jól tudja, hogy nem számít, mi történik vele éppen, kit veszített el nemrégen, mennyire gyûlöli az egész világot, vagy milyen helytelen vonzalmat érezni valaki iránt, mielőtt elfogadná, hogy meggyógyult. De emberek vagyunk, és mihelyst vonzalmat érzünk valaki iránt, ettől nem tudunk elvonatkoztatni. Ilyen a természetünk. Az már más kérdés, hogy engedünk-e a vonzalomnak.
5. Néha azok az emberek, akik szeretnek minket, tesznek számunkra érthetetlen dolgokat, épp azért, mert annyira szeretnek. Még akkor is, ha tudják, hogy amit tesznek, az fájdalmat okoz nekünk, megteszik, hogy megvédjenek minket a még nagyobb fájdalmaktól.
6. Természetes emberi dolog, hogy nem szerethetünk mindenkit egyformán. Vagyis nem érezhetjük mindenki iránt azt, amit a szeretett személyek iránt érzünk. De ez nem jelentheti azt - még ha ellenségünk, rosszakarónk is az illető -, hogy szerencsétlenséget, szenvedést, rosszat kívánunk neki, netán a halálát kívánnánk. Ez nagyon embertelen, erkölcstelen kívánság lenne.
7. Az emberek többsége azt hiszi, hogy csak adni nagylelkûség. Pedig az elfogadás is a szeretet aktusa. Hagyni, hogy boldoggá tegyenek minket, amitől a másik is boldog lesz. Paulo Coelho
8. Az emberiség általában ilyen is, meg olyan is. Például zsugori, önző, irigy, tudatlan, együgyû és gyáva. De kedves is, okos, barátságos, megbocsátó, gondoskodó és - nagylelkû. Minden nem fér bele mindenkibe. Jonas Jonasson
9. Az emberben, mint minden állatban, önszeretet nagymértékben lakik; s ez a természetnek azon kétértelmû ajándéka, mely aszerént, mint irányoztatik, vagy segédünk lehet minden jóra, vagy vezérünk minden gonoszra. Legelső amit e részben tennünk kell: tiszta ismerettel választott s állandóul megtartandó elv birtokára törekedni. Ennek híjával, ha nem éppen gonosz is valaki, de pillanatnyi indulatok s az igen rosszul értett önszeretet mindenkori sugalmai határozzák meg: s majd jót, majd gonoszt cselekszik, és életfolyama e kettőnek bizonytalan vegyülete. Milliomok vannak ilyenek; s az ő szíveikbe gyakran több hajlandóságot öntött a természet jót, mint rosszat tenniek; s hibájuk csak az, mert nem alapra építék életöket. Kölcsey Ferenc
10. Az ember áldozatkész teremtmény, s a szenvedőnek lelkesen kinál oly szolgálatot, mely bajának enyhitésére szembeszökően nem alkalmas. S mig nagylelkü szavakat szór eléd, elháritásra felkészülten arcodról hálás köszöneted lesi, - nem, nem rólad van szó hiu szenvedő! Az emberek saját jóságukat ünneplik bajodban s mig körülkóstolják bánatodat, megrendülnek a szivükben lakozó részvét nagyszerüségén. Török Sophie