A nagyvállalatoknak meg kell engedni, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak: megvesztegetés, a környezet elpusztítása, álkartellek létrehozása, az ostoba vásárlók becsapása, a verseny megszüntetése, és ha csődbe mennek, az államkincstár kifosztását is hagyni kellene nekik.

Kapcsolódó idézetek

1. A nagyvállalatok csúfítják csak igazán a lakókörnyezetünket. Óriási reklámszlogeneket húznak fel épületekre, buszokra, és lúzereknek titulálnak, ha nem vesszük meg a termékeiket. Elvárják, hogy saját üzenetüket beleüvölthessék az arcunkba minden lehetséges felületről, de a válaszadás, az tilos. Õk kezdték a háborút, és a fal lesz az a fegyvernem, amellyel visszavághatunk.
2. Példát kell adnunk nagylelkûségből, hatalmas vagyonunkat meg kell osztanunk a szûkölködőkkel. A magunk társadalmának pedig képesnek kell lennie arra, hogy minden polgára egyenlő lehetőségekhez jusson, és hogy mindenki számára biztosítottak legyenek az alapvető létfeltételek. Jimmy Carter
3. Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig, amíg a föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bûnöknek nem lesz vége. Jane Goodall
4. Lassulnia kell (...) a világnak (...), ha fent akarja tartani legalább a felét ennek a betegesen túlfogyasztó, igazságtalan suttyókapitalizmusnak, amiért érthetetlen módon még a kárvallottjai is rajonganak. Hajós András
5. A nagy cégek, amelyek olcsó dolgokat árulnak, csak azért tehetik ezt, mert kihasználják az embereket, és hasznot húznak a méretgazdaságosságból. Végső soron meg fogják fosztani a bolygónkat minden természeti erőforrástól? Az áraik tartalmazzák mindannak az elpusztítását, ami most még a miénk? Vajon mennyibe kerülnének a termékeik, ha tartalmaznák? Mark Boyle
6. Az állam (...) azért rossz gazda, mert az állami tulajdonú vállalatoknak, pénzintézeteknek, egyebeknek nem a gazdálkodás a dolga, hanem a központi gazdaságpolitika végrehajtása. Nyereségükkel nem azt teszik, amit akarnak - jórészt befizetik az államkasszába -, ám veszteségüket is az állam tünteti el. Forrásaikat - vagyis azt a pénzt, amiből élnek, felújítanak, bért fizetnek, miegymás - ugyancsak az államtól kapják. Béralapjuk, felszerelésük, ingatlanjaik az állami tulajdon része. Ebből következik, hogy céljuk nem a minél kisebb ráfordítással elért optimális nyereség, hanem igazodás a központi irányvonalhoz. Ilyen értelemben az állami intézmény puszta eszköz az állam kezében. És akkor még semmiféle korrupcióról, nepotizmusról nem beszéltem.
7. Ha az emberiség meg akar maradni, fel kell adja ezt az önpusztító túlfogyasztást. A termelés jelentős része tök fölösleges, ugyanis nem igényeket, hanem vágyakat elégít ki. Csányi Vilmos
8. Le kell szoktatni az embereket arról, hogy ha valami kimegy a divatból, kidobálják. Kísérletet sem tesznek arra, hogy megjavítsák. Vissza kell szorítani a reklám kultuszát, amely esztelen vásárlásra készteti a társadalmakat. Csányi Vilmos
9. A rossz cégeket tönkreteszi a válság. A jó cégek túlélik. A kiváló cégek jobban teljesítenek általa. Andrew Grove
10. A világ társadalmában a gazdasági érdek a hajtóerő, ezért az egyszerû tények is hajuknál fogva előráncigáltnak, sőt gyerekesnek tûnnek. Tönkretesszük a földet az életmódunkkal, ezzel a ténnyel mindennap szembesülünk, mégis alig teszünk ellene, mintha semmibe vennénk azokat, akik utánunk jönnek. Alig teszünk ellene valamit, és ennek kétségtelenül az az oka, hogy túl jó dolgunk van, és akik jól elvannak, azok nem igazán hajlandók csatába indulni a világ megváltoztatásáért. Ezt nagyon jól tudják azok, akik a létünk irányítására törnek, a nagyvállalatok, meg a kereskedelmi láncok láthatatlan tulajdonosai, vagy akárkik legyenek is. Céljuk egész egyszerûen a jelenlegi helyzet - vagy ha úgy tetszik: az abszurditás törvényének - konzerválása. Jón Kalman Stefánsson