A nagyvállalatok csúfítják csak igazán a lakókörnyezetünket. Óriási reklámszlogeneket húznak fel épületekre, buszokra, és lúzereknek titulálnak, ha nem vesszük meg a termékeiket. Elvárják, hogy saját üzenetüket beleüvölthessék az arcunkba minden lehetséges felületről, de a válaszadás, az tilos. Õk kezdték a háborút, és a fal lesz az a fegyvernem, amellyel visszavághatunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden sarkon csapdába csalnak: egyél, igyál, fogyassz, vegyél fel kölcsönt, vedd meg ezt, vedd meg azt... mindegy, csak hagyd, hogy rászedjenek. Szajkózhatjuk a szólásszabadságról szóló lózungokat, de közben az értékeink gyanúsan egybevágnak a nagy cégek főmûsoridős reklámszlogenjeivel. Rutger Bregman
2. A nagyvállalatoknak meg kell engedni, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak: megvesztegetés, a környezet elpusztítása, álkartellek létrehozása, az ostoba vásárlók becsapása, a verseny megszüntetése, és ha csődbe mennek, az államkincstár kifosztását is hagyni kellene nekik. Kurt Vonnegut
3. A cégek sok milliárd dollárt költenek a marketingre és a reklámokra, melyek lerombolják önbizalmunkat annak érdekében, hogy azt az adott termék megvásárlásával állítsuk helyre. Boldognak lenni felér egy forradalommal! Vágjuk le a kapitalizmus gonosz csápjait és hajítsuk őket a komposztra, így megteremthetjük egy szebb jövő alapjait. Natalie Fee
4. Reklámok parancsára kocsikra gyûjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk.
5. A reklámipar nem termékeket vagy ötleteket árusít, hanem a boldogság lenyûgöző, de hamis illúzióját. Ez a henye és habzsoló lét olyan, amilyennek a gazdag fogyasztók örömteli életét képzeljük. El kell bolondítani a nagyközönséget egy olyan életmód mintájával, amelyet csak úgy lehet fenntartani, ha a lehető legsûrûbben felújítjuk a ruhatárunkat, a bútorainkat, a tévénket, a kocsinkat, a háztartási gépeinket, a gyerekjátékokat, minden használati tárgyunkat, még akkor is, ha ez teljesen fölösleges. Oliviero Toscani
6. A felesleges, sőt káros holmik termelése manapság már olyan aggasztó méreteket öltött, hogy csaknem vele azonos léptékû reklámiparra van szükség ahhoz, hogy az embereket rábeszéljék, vegyék, egyék és használják (el) mindezt a - valójában semmire való - sok szart. A reklámoknak ez a fajtája helyenként ugyanolyan mérgező szemét a szellem számára, mint ami a földnek a dioxin, a plutónium, és más ezekhez hasonló - vagyis az emberi kultúra anyagcseréjének legundorítóbb - ürüléke. A média feladata pedig éppen abban áll, hogy mindezt a szemetet - jó pénzért! - két kézzel szórja. Werner Pieper
7. A reklámipar erői arra kényszerítenek, hogy egyre több holmit vásároljunk meg, amire nincs szükségünk. Az élvezetek délibábjaival csábítanak, melyek eltûnnek, mihelyt közeledni kezdünk feléjük. Georg Klein
8. A reklám olyan, mint a madarász csalogató füttyögetése. Addig dicsérgeti a gyönyört - amelyhez úgy juthatunk, ha vásárolunk, mint a boldog idióták -, amíg végül elveszi tőle a kedvünket. A közönség gürcöl, nem győz takarékoskodni, hogy kijöjjön a hónap végéig, retteg az elbocsátásoktól, a munkanélküliségtől, az AIDS-től, a drogtól, napról napra világosabban látja, hogy soha nem fog tudni úgy élni, mint azok ott a reklámfilmeken. És ez idővel elkeseríti. Azután megérti, hogy a reklám, amelynek feladata az volna, hogy eladjon, valójában őt vásárolja meg. A reklámipar felpiszkálja a vágyait, palira veszi őt, győzködi, hogy szüksége van különféle tárgyakra, és végül rossz lelkiismeretet kelt benne. Oliviero Toscani
9. Le kell szoktatni az embereket arról, hogy ha valami kimegy a divatból, kidobálják. Kísérletet sem tesznek arra, hogy megjavítsák. Vissza kell szorítani a reklám kultuszát, amely esztelen vásárlásra készteti a társadalmakat. Csányi Vilmos
10. A középosztály médiákban hirdetett erkölcshigiéniája (...) a konfliktust, a vitát negatív, nemkívánatos jelenségként bélyegzi meg. Mindez annak a reklámkultúrának a része, amely azt hirdeti, hogy az emberekkel minden körülmények között súrlódásmentes, zajtalan együttmûködésre kell törekedni. Ha figyeljük a televíziós hirdetéseket, az a kép alakul ki bennünk, hogy az amerikai társadalom legnagyobb problémája, hogy semmiféle szag ne hagyja el a szánkat és a hónunk alját. A kölcsönös megértés, a konszenzus az uralkodó hangnem: "nem szabad embertársainkat megsérteni". Ezért aztán azt tapasztaljuk, hogy a tömegtájékoztatás intézményeiből kisöprik azokat, akik elmondják a véleményüket vagy ellentmondanak. Saul Alinsky