Ugrás a tartalomra
A nép maga legjobban tudja, mire van szüksége és legjobban is tudja azt: megvalósítani; de ha ügyeinek vezetését - bármily demokratikusan megválasztott - állandó megbízottakra ruházza, csakhamar elveszít minden tényleges érintkezést a valódi élettel és végre megint csak pórázon hagyja magát vezettetni az új kiváltságos osztály által, melyet maga teremtett.
Kapcsolódó idézetek
-
A hatalom legnagyobb részét önként adjuk az autoriter vezetésnek. Az egyének előre kitalálják az elnyomó kormányzat szándékait, majd kérdezés nélkül, önként felajánlkoznak ennek végrehajtására. A polgár, aki így viselkedik, maga tanítja meg a hatalomnak, hogy az mit engedhet meg magának.
Timothy D. Snyder
-
Abban hiszek, hogy legalább olyan hatékony, ha nem hatékonyabb, ha az ember tisztelettel bánik a munkatársaival, és figyel rájuk, mint ha parancsokat osztogat nekik. Az emberek eredendően szeretnek valami jót létrehozni, arra büszkének lenni, az örömét átélni. Nincs rá szükség, hogy én még erre kényszerítsem is őket - ha valaki nem így dolgozik magától is, akkor rosszul választottam.
Enyedi Ildikó
-
Még a legdemokratikusabb állam léte is azon alapul, hogy valaki rákényszerít, hogy megtegyünk vagy abbahagyjunk valamit. Még ha saját képviselőink irányítanak minket, akkor is csak irányításra cselekszünk, és mihelyt saját akaratunk ellenében kezdenének kormányozni minket, nem a képviselőink többé.
-
Mi indokolja a kormányzat létezését? Miért mondanak le szabadságukról és alkotókészségükről az emberek, és ruházzák át néhány kiváltságosra? Miért teszik képessé őket arra, hogy kényükre-kedvükre használják a közösség erejét? Tán oly különleges tehetséggel vannak megáldva, hogy elég megcsillantani tudásukat, és máris mindenki elhiszi, hogy hivatva vannak emberek ezreinek nevében fellépni és képviselni érdekeiket, mindenkiét, az érintetteknél is hatékonyabban? Egy kis okoskodástól már oly tévedhetetlenek és feddhetetlenek, hogy a közösség tudásukra és jó szándékukra bízhatja sorsát? S még ha létezne is határtalan jóság és határtalan tudás, s feltételeznénk azt - amire még nem volt példa a történelemben - , hogy a kormányzati hatalmat mindannyiunk közül a legrátermettebbek és a legderekabbak birtokolják, vajon kormányzati hivataluk elősegítené-e magasztos képességeik kibontakoztatását?
Errico Malatesta
-
Demokrácia. Ahol boldog-boldogtalan szavazhat arról, ki irányítson, pedig a legtöbbek döntésében nincs helye az észérveknek. Nem is lehet, hiszen nem is látják át a folyamatokat. Aztán az emberek mindig rájönnek, hogy nem egy új messiás került hatalomra, hanem csak egy hozzájuk hasonló ember, aki, ha kell, hazudik, ha kell, manipulál, lop, csal, piszkos üzelmekbe keveredik. És gyakorta a legrosszabb embertípus áll politikusnak, illetve a legrosszabb embertípusból válik sikeres politikus.
Brandon Hackett
-
A népnek megvan a hatalma - a hatalma, hogy gépeket teremtsen. A hatalma, hogy boldogságot teremtsen, hogy ezt az életet széppé és szabaddá tegyétek - csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát - a demokrácia nevében - ezt a hatalmat!
-
Az ember tudatosan él önmagának, de tudattalan eszközül szolgál az emberiség történelmi céljainak eléréséhez. A végrehajtott cselekedet visszavonhatatlan, és hatása, ha időben egybeesik millió más ember cselekedetével, történelmi jelentőségre tesz szert. Minél magasabb fokán áll valaki a társadalmi ranglétrának, annál többen vannak kapcsolatban vele, annál nagyobb hatalma van másokra, annál inkább szembetûnik minden cselekedetének eleve elrendelt, tehát kikerülhetetlen jellege.
Lev Tolsztoj
-
Az embernek (...) állandóan szüksége van felebarátai segítségére, de ezt hiába várja pusztán a jóindulatuktól. Sokkal valószínûbb, hogy célhoz ér, ha önzésüket nyergeli meg a maga javára, és meggyőzi őket, hogy a saját előnyükre cselekszenek, ha megteszik azt, amit kíván tőlük...
Adam Smith
-
Az egész népet sohasem lehet megfogni és képviselni - nem utolsósorban azért, mert soha, egyetlen pillanatig sem marad ugyanaz: a polgárok meghalnak, új polgárok születnek. Ám mindig erős a kísértés, hogy valaki azt állítsa, ismeri a népet mint olyat.
Jan-Werner Müller
-
Hosszú és különös tapasztalatokkal tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember.
Szepes Mária