A növények érzékenysége nem jelenti azt, hogy tudnak szenvedni is. Egy látni, szagolni, tapintani képes növény nem szenved jobban, mint egy számítógép, amelyiknek meghibásodott a merevlemeze. A "fájdalom" és a "szenvedés" ugyanolyan szubjektív fogalmak, mint a boldogság, és a növények összefüggésében teljességgel helyénvalótlanok.

Kapcsolódó idézetek

1. A növényeknek van tapintóérzékük, de fájdalmat nem éreznek, és a reakcióik nem szubjektívek. A mi fájdalomérzékelésünk ezzel szemben nagyon is szubjektív, személyről személyre változó. Az egyik embernek egy könnyed érintés kellemes lehet, a másik azonban már csiklandozásként érzékeli. A különbözőség okai az ioncsatornák megnyitásához szükséges nyomás erősségét meghatározó genetikai jellegek eltéréseitől a félelemmel, pánikkal, szomorúsággal kapcsolatos, a konkrét tapasztalatokat esetleg eltúlzó személyes lelki beállítottság sokféleségéig terjednek. A növények mentesek az efféle szubjektivitástól, mert nincs agyuk. Érzik azonban a mechanikus hatásokat, és sajátos módon válaszolnak a különböző fajta ingerekre. Reakcióik nem segítik elő a fájdalom elkerülését, de úgy módosítják a növény fejlődését, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjon a környezethez. Daniel Chamovitz
2. A kérdés nem az, hogy intelligensek-e a növények (...), hanem az, hogy érző lények-e - a válasz pedig az, hogy igen, azok. A növények nagyon is tisztában vannak környezetükkel. Érzékelik a látható világot, különbséget tesznek vörös, kék, infravörös és ibolyántúli fény között, és a tapasztaltaknak megfelelően reagálnak. Érzékelik az illatokat, és felismerik a levegőben egészen parányi mennyiségben sodródó vegyületeket is. Tudomásuk van arról, ha valami hozzájuk ér, és megkülönböztetik a különböző fajta érintéseket. Érzik a gravitációt, és úgy irányítják növekedésüket, hogy a gyökereik lefelé, a hajtásaik pedig felfelé törekedjenek. Mindezen felül pedig tisztában vannak a múlttal, emlékeznek a régen átélt fertőzésekre és más megpróbáltatásokra, és emlékeik alapján irányítják, módosítják fiziológiai folyamataikat. Hogyan kell megváltoztatnunk a zöld világgal szembeni viselkedésünket, miután felismertük, hogy a növények érző lények? Nos, ők nem személyekként érzékelnek bennünket; számukra pusztán egy vagyunk a külső környezeti hatások közül, amelyek növelik vagy csökkentik életben maradásuk és szaporodásuk esélyeit. Daniel Chamovitz
3. A növények nem élnek át megbánást, és nem vágyakoznak új állás után. Nem élnek át tudatos szellemi tapasztalatokat vagy érzelmi állapotokat. Némelyik (...) viszont akár tízszer is érzékenyebb nálunk, ha arról van szó, hogy megérint valamit. Indái érzékelik egy negyedgrammos fonal érintését, és egy ilyen leheletfinom inger már elegendő is ahhoz, hogy elkezdjenek az adott tárgy köré csavarodni. Mi, emberek többnyire nemigen érzékelünk ujjainkkal két grammnál könnyebb érintéseket. A növények jóval érzékenyebbek az érintésre az emberi lényeknél, és ezen a téren meglepő hasonlóságokat mutatnak az állatokkal. Daniel Chamovitz
4. A fájdalom néha elkerülhetetlen, de a szenvedés nem. Képzeljük el, hogy boldog kapcsolatban élünk valakivel, akit aztán elveszítünk. Nyilván fájdalmat fogunk érezni, ez teljesen természetes. Ha azonban tovább cipeljük ezt a fájdalmat, és egyfolytában összetörtnek érezzük magunkat miatta, az már szenvedés.
5. Az érzelmek beletartoznak életünk egyenletébe, de nem jelentik az egész életet. Csak mert valamit jónak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban jó is. Csak mert valamit rossznak érzünk, ez még nem jelenti azt, hogy valóban rossz is. Az érzelmek pusztán jelzőtáblák, neurobiológiánk javaslatai, nem parancsok. Tehát nem kell feltétlenül bízni bennük, sőt, hitem szerint inkább hozzá kellene szoktatni magunkat, hogy megkérdőjelezzük őket. Mark Manson
6. Nem az a kérdés, hogy "Képesek-e gondolkodni?", nem is az, hogy "Képesek-e beszélni?". Sokkal inkább az: "Képesek-e szenvedni?" Jeremy Bentham
7. Én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt benne részed. Pelham Grenville Wodehouse
8. Az értelmetlen és érthetetlen szenvedést (...) nehezebb elviselni. Könnyebb elviselni és elfogadni a szenvedést, ha az ember tudja, vagy úgy véli, hogy tudja, mi az oka, forrása. Hogy mi az értelme. Hankiss Elemér
9. A pénz jelenthet boldogságot és jelenthet boldogtalanságot. A szerelem jelenthet kéjt és jelenthet mérhetetlen szenvedést. De a boldogság csak boldogságot, a szenvedés csak szenvedést jelenthet. Mi a tanulság ebből? Hogy ne keverjünk össze konkrét fogalmakat, mert különben mindig vitatkozni fogunk, és sohase fogjuk egymást megérteni. Aszlányi Károly
10. A sokrétû és gazdag érzékszervi benyomásokból, amik a növényeket és az embereket is folyamatosan érik, csak mi építünk érzelmi konstrukciókat. Saját érzelmi tartalmainkat vetítjük ki a növényekre, amikor azt gondoljuk, hogy virágba borultan boldogabbak, mint amikor fonnyadoznak. Daniel Chamovitz