A papírlapra húzott bármilyen vonal, az anyagból mintázott legegyszerûbb forma is olyan, mint a vízbe dobott kavics. Felbolygatja a nyugalmat, mozgósítja a teret.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokkal áttekinthetőbbé válnak a dolgok, ha papírra vetjük őket. A gondolat csupán egy formátlan, zabolátlan erő. Olyan, mint a szél. Csak akkor hajt előre, ha vitorlát tartunk elé.
2. Maga a papír emeli ajándékká az egyszerû tárgyat. Michael Slepian
3. A vízen pattogó kavics éppolyan, akár a lelketek útja. Hogy hányszor ütődtök neki a felszínnek, az csak rajtatok múlik. (...) Látszólag én befolyásolom az eldobott kő útját, de csupán elindítom azt. A kavics alakja, szilárdsága a meghatározó a bejárt út során. Robert Lawson
4. Egy levél nem mindig csak egy levél. A papírra írt szavak átitathatják a lelket.
5. Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van. Vincent Van Gogh
6. Imádom a természet rajzolta mintákat, amiket maga az élet, maga a szagos élet hoz létre. Amiben nincs semmi direktség, csak úgy kialakul, a vonalak arra mennek, amerre akarnak. Szabad mûvészet, az alkotó pedig maga az idő.
7. Amikor az ember leír valamit, a teljes figyelmével arra koncentrál. Szinte lehetetlen bármit is leírni, miközben valami másra gondolunk. A papírra vetés aktusa segít megfelelő irányban tartani a gondolatokat és a szándékokat.
8. Egy-egy vonalban ott a későbbi cizellált látvány, egy-egy színben a logikai ugrások, a mozgó és lüktető érzelmek! A vázlatra azt mondjuk: elnagyolt. Holott legtöbbször az odavetett részletek árulkodóbbak mindennél. Mint mikor egy váratlan gesztus felfedi az egész személyiséget. Kapszulába zárt univerzum a vázlat, amiből később kibomolhat az egész. A vázlat maga a fellángolás. Karafiáth Orsolya
9. Nem tudok képernyővel írni. (...) Látnom kell papíron. Ez valahogy megszilárdítja a szavakat. Állandónak tûnik, mintha mindennek, amit írok, súlya lenne. Lehorgonyoz, letisztázza a gondolataimat, és arra késztet, hogy ne köntörfalazzak. R. F. Kuang
10. Csomagolod, pakolod és viszed a könyveidet, a pakkodat, a képeket a falról. A színeket, ízeket és hangulatokat, a hozzájuk kötődő életmozaikokkal. Indaként bevonnak a formák és alakzatok a maguk történeteivel, hangoskodásukkal és dacos csöndjükkel, amivel gondolataid felgyorsuló dübörgését provokálják, hasítják ki belőled. Elkerülhetetlen, megmenekülhetetlen a zuhanás, a szédülés önmagadba, a ki-betapicskolás a pisafolyószerû érzelemtócsádba, amelyet az éveid könyörtelenül teremtettek köréd. Tisza Kata