A portréfestéssel főként az a gáz (...), hogy az ember nem foghat hozzá csak úgy portrét festeni, amíg valaki más oda nem megy hozzá, és külön meg nem kéri rá, mármost addig meg nem jön senki megkérni, amíg egy csomó portrét nem csinált. Ettől elég bonyolult, mondhatni kemény pálya ez egy ambiciózus fiatalember számára.

Kapcsolódó idézetek

1. A festészetben az a legnehezebb, hogy az ember megkapja a képért a pénzét, ami nem lesz könnyebb, akárhány képet festett már a festő.
2. Festeni könnyû, ha valaki nem tudja hogy kell, de nagyon nehéz, ha tudja. Edgar Degas
3. A festőmûvésznek egészen közel kell kerülni az ábrázolni kívánt személyhez. Személyes kapcsolatba kell kerülnöm vele, ha hitelesen szeretném megfesteni.
4. Kell ehhez a pályához egy alapvető tehetség, de az csak az alap, azon túl kicsit úgy mûködik, mint egy film, amit az ember leforgat, és aztán az utómunkában még úgy nyolcvan százalék rákerül. A színészettel is így van ez: a tehetség nagyjából húsz százalék, és ahhoz jön még a szorgalom, a szerencse, a szocializálódás, hogy ki milyen stílust, minőséget és ízlést szív magába, milyen kollégák között van, milyen rendezőkkel dolgozik együtt, lesznek-e mesterei, olyan kollégái, akikre fel tud nézni, megtanulja-e, mikor kell nemet mondani, mikor kell igent mondani. Ezek a kérdések mind fontosak. Schell Judit
5. A színpadon otthonosan mozgok több ezer ember előtt, attól viszont nagyon megijedek, hogyha egy teremben a képeimet nézegetik. A festés olyan szabadságot ad nekem, amit a zenétől nem kapok meg. Ha zenét hallgatsz, a hang mögött az embert is látod, vele van kapcsolatod. A festészetnél az alkotó másodlagos. Marilyn Manson
6. Minden olyan portré, amit valódi érzéssel festettek, a mûvész portréja, és nem a modellé. A modell csak puszta körülmény, alkalom. Nem őt leplezi le a festő; inkább a festő az, aki a színes vásznon leleplezi önmagát. Oscar Wilde
7. Az emberek többségének a pályáját nem valamilyen belső hivatásérzet szabja meg, hanem többnyire adottságok, lehetőségek, egyszóval külső körülmények. Másképpen van ez a költőnél, a festőnél, a zeneszerzőnél vagy a matematikusnál. Ezeket az embereket ellenállhatatlan vágy hajtja a formák, a színek, a hangok vagy az absztrakt fogalmak harmóniája felé, és boldogtalanok lennének, ha gondolataikat, érzelmeiket, eszméiket nem önthetnék a tudományuknak vagy a mûvészetüknek megfelelő formába. Ezeknél az embereknél nincs szó pályaválasztásról, hanem inkább valami belső kényszerről, ami megszabja életpályájukat.
8. A kezdők egyik legnagyobb problémája: nem képesek az objektivitásra a saját munkájukkal kapcsolatban, nem képesek látni. Hogyan lehet ezt megtanulni? Idő kell hozzá. Ezt senki sem tudja megtanítani. Emlékszem egyszer azt mondtam egy mûvészeti vezetőnek: "Rendben, elfogadom, hogy nem veszi meg a munkámat, de szeretném, ha megmondaná, hogy mi a baj vele." A válasza, ami akkor nem tûnt nagy segítségnek, a következő volt: "Ha maga nem látja, én nem mondhatom meg." Csak amikor elkezdtem ráébredni saját hiányosságaimra, akkor döbbentem rá arra is, mennyire igaza volt. Az ember vagy látja ezt, vagy nem. Ha nem, akkor még nem kész arra, hogy profi módon dolgozzon. Boris Vallejo
9. Nem lehet csak úgy, büntetlenül portrékat nézni. Az arcok mindig életre kelnek a nézőnek, megelevenednek, megérintenek és válaszolnak. Karafiáth Orsolya
10. Azt hittem, pontos képem van arról, hogyan is nézek ki, de most valami mást láttam meg. Nem volt jobb vagy rosszabb, csak teljesebb. Hirtelen rájöttem, hogy eddig nem fogtam föl magamból többet, mint a körvonalaimat, a saját pillantásomat mindig kerültem. Így tudom ezt megmagyarázni: eddig úgy láttam a képmásomat, ahogy egy amatőr festő fest, precízen, de élettelenül. Ezúttal azonban úgy láttam a portrémat, ahogy egy igazi mûvész ragadná meg a gyors vonásokkal: anélkül, hogy az egészet ábrázolná, ama kevés mögött, amit megmutat, érezni a szívdobogást és a meleg, szapora lélegzetet.