Ugrás a tartalomra
Az emberek többségének a pályáját nem valamilyen belső hivatásérzet szabja meg, hanem többnyire adottságok, lehetőségek, egyszóval külső körülmények. Másképpen van ez a költőnél, a festőnél, a zeneszerzőnél vagy a matematikusnál. Ezeket az embereket ellenállhatatlan vágy hajtja a formák, a színek, a hangok vagy az absztrakt fogalmak harmóniája felé, és boldogtalanok lennének, ha gondolataikat, érzelmeiket, eszméiket nem önthetnék a tudományuknak vagy a mûvészetüknek megfelelő formába. Ezeknél az embereknél nincs szó pályaválasztásról, hanem inkább valami belső kényszerről, ami megszabja életpályájukat.
Kapcsolódó idézetek
-
A festő, a szobrász és a költő a világ és önmagunk iránti érzéseket fejezik ki. A vállalkozót ösztöne a természet kiaknázására hajtja. A mérnököt a megváltoztatására. A tudóst a megértésére, mûködésének megismerésére. A matematikust a megértés folyamatának átstrukturálására, olyan általánosítások keresésére, amelyek átszabják a világ kézenfekvő felosztását.
Ian Nicholas Stewart
-
Az emberek nagy része azt nézi meg, hogy milyen eszközökkel rendelkezik, mik a körülmények, és ezek alapján határoz meg valamilyen célt. (...) Vagyis nem azt próbálja meghatározni, hogy mi a nagy kép, mire vágyik pontosan, mit szeretne elérni, mi a célja, hanem éppen fordítva jár el. Valójában nem is határoz meg célokat, csak a körülményekhez alkalmazkodik. A körülmények pedig nagyon sokszor nem arra ösztönzik, hogy dolgozzon, mert ha körbenéz maga körül, akkor csak azt látja, hogy még erre is szüksége lenne, meg arra is.
-
Ha a munkánk vagy a karrierünk nem felel meg számunkra, akkor másvalamibe kezdünk. A hivatását azonban nem választja az ember. A szóban is benne van, hogy minket hívnak. Akinek hivatása van, úgy érzi, nincs választása, engedelmeskednie kell a hívásnak, különben nem talál rá a saját életfeladatára, küldetésére.
David Brooks
-
A matematikus is, a muzsikus is, végső fokon minden igaz mûvész, a dolgok belső absztrakt szépségét, harmóniáját, összefüggéseit igyekszik kifejezni. Mindegyik a maga nyelvén. A zenét sokan megértik. A matematikát kevesen. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének a matematikusnak ugyanolyan élményei az alkotás közben, ugyanolyan esztétikai élményei, mint amilyenek keletkeznek bennünk, ha valami nagyon szép zenemûvet hallgatunk, vagy amit átél a zeneszerző akkor, amikor rájön arra, hogy mi való ide, mi az az igazán szép.
Alexits György
-
Gondolkodni kezdtem azon, mi is az, ami a pályaválasztásnál számít, és rájöttem: pontos elképzelés arról, milyen feladatot szánsz magadnak a társadalomban (...) Valószínûleg nem ragaszkodsz valamihez, ha nem vonz elég erősen, s valószínûleg nem leszel büszke a foglakozásodra, hacsak nem adsz bele apait-anyait. Lehet a világ kíméletlenebb, mint én hiszem, de nem végezhetek jó munkát, ha nincs benne a szívem.
-
Minden pályában mûvészetet látok. Az ügyvéd: az érvelés, a rászedés mûvésze. Az orvos a kitalálás mûvésze. A mérnökben a számok és számítások mestere lappang. A tanár a lelki megfigyelések igénytelen szobrásza. A hadvezér eleven figurákkal játszó sakk-mûvész. A pap? A legfinomabb elhitető, a fantázia szuggesztív mestere: új világot épít a semmibe, kétfelé szakítja lelkünket: rosszra és jóra, és rá tud bírni bennünket, hogy egyik részünk örök harcban álljon a másikkal... Akármelyik pályára mennék, csak mûvész lennék benne vagy rajta kívül.
Oláh Gábor
-
Az emberi személyiség nagyon gazdag és sokszínû, ezért nehéz megmondani, hogy ki válik majd jó kutatóvá. Ugyanakkor vannak olyan ismérvek, amelyeket nem én fogalmazok meg elsőként, nem lehet azonban elégszer hangsúlyozni: az elhivatottság és a kitartás mellett elengedhetetlen a belső érdeklődés, amely segíti a kutatót, hogy elmerüljön abban az örömben, amit a kutatás jelent. Ha úgy bele tud feledkezni munkájába, mint egy festő az alkotásba, akkor bontakozhat ki igazán. A kutatás szeretete a legnagyobb hajtóerő egy tudományos munkát végző ember számára.
Perczel András
-
Vannak emberek, akik rosszul döntenek a pályaválasztáskor, emiatt sem tudásuk, sem tehetségük legjavát nem képesek nyújtani. De vannak olyanok, akik bármihez kezdenek, tökéletesen és becsületesen elvégzik.
-
Az ember fiatalkorában nem egy, hanem számos személyiséget hordoz magában, sorra próbálgatja azokat, és végül is az egyik mellett dönt, hajlamait és a külső körülmények nyomását követve. Pályát, magatartást választ az élettel szemben - és ez a szerep nem kifelé, hanem befelé kérgesedik.
Szerb Antal
-
Könnyû valamilyen külső erőt hibáztatni, ha életünk nem az álmaink szerint alakul, és feladni, mert úgy gondoljuk, hogy a sors ellenünk fordult. Könnyû azt hinni, hogy az határozza meg az ember sorsát, hol nőtt fel, hogyan gondoskodtak róla a szülei vagy milyen iskolába járt. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. A legtöbb ember sorsát az dönti el, hogyan képes megküzdeni az élet igazságtalanságaival.
William H. McRaven