A pusztulás a lábadnál dorombol, miért nem ûzöd már odább? A pillantását keresgéled folyton, és ujjaidon próbálod fogát.

Kapcsolódó idézetek

1. Valami hajszol engem. Mintha mindig elszalasztanék valamit. Utánakapok, megszerzem, és akkor kiderül, hogy nem volt semmi. És én megint másvalami után kapkodok. Előre tudom, hogy ugyanúgy végződik majd az is, mint a másik, de nem bírom kihagyni. Hajszol, üldöz, aztán egy ideig elfoglal, de megint csak elhagy, és marad az üresség; olyan ez, mint az éhség, mindig újra elfog. Erich Maria Remarque
2. A tátongó szakadék szélére kerültél. Úgy érzed, nincs menekvés. De figyelj csak! Léptek közelednek feléd, ismerős léptek. Valaki szólongatva keres téged. Figyelj. Fabiny Tamás
3. Amivel magamhoz kötnélek, csak engem fojt, vág, köt a gúzs. Én fuldoklom, már alig élek, s Te egyre jobban szabadulsz. Váci Mihály
4. Keresed, amit nem látsz, és néha elfelejted, hogy a láthatatlan éppen téged bámul.
5. Meghajszolt állat, elbotlik a test, az értelem kibúvókat keres, de míg lendülne hajdan büszke szárnya, belátja már, úgyis minden hiába. Rákos Sándor
6. Az emberek mindenütt a megoldást keresik. Az agyuk zsibbad (a kereséstől). Annyi minden kavarog körülöttük, és bántja őket. Az arcukon látod az ütések és a fájdalmak nyomát. Bajban vannak. Folyton rohannak. Be kell vásárolniuk, el kell menniük a mosodába, a fodrászhoz, pénzt keresnek vagy sorban állnak a segélyért. A szegényeknek ez a feladatuk, a gazdagoknak meg az, hogy elköltsék a rengeteg pénzüket. Az is munka.
7. Addig, amíg nem veszel erőt magadon és parancsolsz megálljt magadnak, folyton ugyanabban a helyzetben találod magad: hajszolsz valamit, ami nem a tiéd, és tudod, jobb is, hogy nem az. Nem tudnád kezelni, megégetne, darabjaidra törne. Hidd el, az élet a legjobbat akarja neked, és csak azt engedi közel hozzád, ami segít, amivel dolgod van, és eltávolítja azt, ami valamiféle zavar miatt a közeledbe keveredett. Oravecz Nóra
8. Képtelen vagyok felmondani, amit hat nappal korábban tanultam. Megpróbálok néhány foszlányt megragadni, de a mondatok összeütköznek a fejemben, és a gondolatok belevesznek a homályba. Mintha a vizet akarnám megfogni, úgy folynak ki az ujjaim között, és én szomorúan nézem, ahogy eltûnnek. Gulbahar Haitivaji
9. Itt maradtam utánad a saját fejemben. A nyelvemet már felmostam többször, a fülemből kisöpörtem a hangodat, a szememről lemostam a mozdulataidat, de most az orromban állok egy porolóval, és kergetem a szagodat, mert száll mindenfelé, és tüsszentenem kéne, de nem fogok. Nem fogok végezni időre. Kemény Zsófi
10. Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van. Likó Marcell