A regénytől távol, valóságos életünkben vajmi keveset tudunk arról, milyenek voltak a szüleink születésünk előtt; hozzátartozóinkat csak töredékesen ismerjük; látjuk, amint jönnek-mennek; alighogy meghalnak, helyükbe mások lépnek: pótolható lények hosszú vonulatát alkotják. Csakis a regény különít el egyént, világítja meg teljes életrajzát, eszméit, érzelmeit, avatja pótolhatatlanná: állítja mindenek középpontjába.

Kapcsolódó idézetek

1. A regény és az élet között az az egyik különbség, legalábbis ami a gyermeknevelést illeti, hogy az ember az előbbit veszedelmessé, kiszámíthatatlanná, hajszálon múló, szívfájdító és katasztrofális dolgokkal telivé szeretné tenni. Az utóbbit viszont? Az utóbbit a lehető legeseménytelenebbé. Laurie Frankel
2. Ahhoz, hogy valós személyekről írjunk, szülőkről, gyerekekről, szeretőkről, barátokról, ellenségekről, nagybácsikról, fivérekről vagy véletlenszerû járókelőkről, muszáj fiktíven ábrázolnunk őket. Úgy vélem, ez az egyetlen módja annak, hogy életre keltsünk valakit. Linn Ullmann
3. Létezik egy valóság. Az viszont... abban is biztos vagyok, hogy a valóság, az sokkal komplikáltabb, sokkal nagyobb, sokkal részletesebb, sokkal gazdagabb, mint amit mi meg tudunk élni, és sokkal nagyobb és sokkal gazdagabb, mint amiről beszélni tudunk. Olyan lények vagyunk, akik szerintem nagyon pici valóságot tudunk egyszerre bevenni. És minden pici valóság arra késztet minket, hogy felruházzuk képzelettel. Tehát, ami a mi életünk, ami a mi élményünk, az általában egy keveréke a valóságnak és a képzeletünknek. Feldmár András
4. Az életünk egy hosszú könyv, lassan forgatjuk lapjait, és mindig csak előre nézünk, vajon mit hoz a titokzatos következő fejezet? Ha eljutunk a könyv utolsó oldalához, minden titok feltárul előttünk, nem érdekes többé. Kevés regényt akarunk az utolsó oldal után még egyszer végigolvasni, legfeljebb lapozgatunk benne, egyes fejezeteit, egyes részleteit kívánjuk újra átélni. De a részlet nem az egész, nem a teljes valóság. Öröm és bánat, mint a világosság és az árnyék, nyomon követik egymást. G. Hajnóczy Rózsa
5. A szerelem nem egy elvont fogalom, ami csak a regényekben meg a versekben létezik, de a valóságban nem találkozhatunk vele. Ez egy igazi és élő dolog, és fontos. Mert megváltoztatja az ember életét, és többé nem leszünk olyanok, mint amikor még nem szerettünk. Ezt el kell fogadni, mert hozzátartozik a szerelemhez. Nora Roberts
6. Könyv és élet természetszerûen kiegészítik egymást a könyvet jobban értem az életben való forgás és szemlélet alapján, s az élet körülöttem zajló áramát pedig a könyv alapján. Mind a kettőre szükség van. Az, aki folyton csak olvas, lassanként nem a dolgokban, hanem csak ezek sápadt fogalmaiban s másodlagos képeiben tud gondolkodni. Kornis Gyula
7. Minél jobban ismered önmagadat, annál mélyebben tudod átélni a saját életedet. Egy picit olyan világban élünk, ami mindig azt ajánlja, hogy kívülről várd a segítséget. Minden megvásárolható, holott a lényeges dolgok benned zajlanak. A könyvek és a jó olvasmányok magadhoz juttatnak közelebb. Minél több az életedben az a szegmens, amit saját magad állítasz elő, az ebédtől a mosogatásig, vagy hogy megvarrsz egy terítőt, minél jobban te szervezed meg az utazásodat, és nem az utazási iroda, annál mélyebben tud élményszerûen mûködni számodra a világ. Háy János
8. Az élet abból áll, hogy szereplünk benne, vagy éppen rendezzük, de semmiképpen nem maradhatunk mindvégig kívülállók. Sőt, inkább azzal nehéz megbirkózni, ha folyton csak mellékszerepet osztanak ránk.
9. A valóságos életről mindig az a benyomásunk, hogy szegényesebb véletlen fordulatokban, mint a regény és a többi fikciós mûfaj, hacsak el nem fogadjuk, hogy a véletlen elve a világ tényleges és kizárólagos mozgatója, ebben az esetben ugyanannyit ér az, amit megél valaki, mint az, amit másvalaki papírra vet, és viszont. José Saramago
10. Valamilyen rejtélyes okból kora gyerekkoromtól azt képzeltem, az életem valójában egy regény. Ahol a kezdődő, beteljesülő és elmúló szerelmek mindig mások, és ahol én vagyok a regényhősnő. A regényes szerelmek persze ritkák és múlékonyak, semmi közük egy tartós, életre szóló kapcsolathoz. A vágy szinte lehetetlenné teszi az igazi szövetséget. Elrontja, kikezdi. A lelkem mélyén nyilván tudtam, örökké nem lehet szerelmes az ember. Mégis minden alkalommal ott lappangott bennem ez a különös szerelmi maximalizmus, más szóval a rettegés, hogy valójában megalkuszom, nem pedig megállapodom valaki mellett. Vass Virág