A remény elég hamar elkorhad, utána többnyire csak az összeszorított fogú rutin marad. Valami gyávaságból és megszokásból gyúrt galacsin, amit szinte öntudatlanul morzsolunk az ujjaink között.

Kapcsolódó idézetek

1. A reményt nem lehet kiskanállal adagolni. Ha egyszer magába szívta az ember, hajlamos csak dagadni, csak dagadni, és a megfelelő pillanatban, a megfelelő körülmények között bármilyen falat el tud söpörni. Még a legsötétebbeket is.
2. Ha abban a szerencsében van részünk, hogy néhány évnél többet töltünk ezen a bolygón, akkor elkerülhetetlen, hogy olykor fájdalmat okozzunk szeretteinknek, ismerőseinknek és olyanoknak, akikhez semmi közünk. (...) Ha elfogadjuk ennek elkerülhetetlen voltát, akkor csak egyetlen dolgot tehetünk: összeszorítjuk a fogunkat, és bocsánatot kérünk. És lehetőleg minél előbb. Michael Schur
3. Néha a dolgok fájnak, de összeszorítjuk a fogunkat, és kibírjuk.
4. Gyakran a legegyszerûbb dolgok taglóznak le minket. A hatalomról és dicsőségről dédelgetett kis álmainkba bepofátlankodó mindennapok végeznek velünk. Mark Lawrence
5. Van úgy, hogy szemberöhögöm magam, kipottyantom a kezemből a gyászt, de az örömnek sem kapok utána. Rám száradt ez az egykedvû derû, a túlélés makacs ígérgetése. Nádasdy Ádám
6. Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni. (...) Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit. Paulo Coelho
7. Önmagunkból tépünk ki a gyors gyógyulás reményében, és harmincéves korunkra teljesen szertefoszlunk. Amikor újrakezdenénk mással, már alig van mit adnunk. Az, hogy elfojtsd önmagad és ne érezz semmit, pazarlás.
8. Ha a kezünkben az igazság, érdemes jó erősen megszorítani, ugyanis az a fura szokása van, hogy könnyedén kicsusszan az ember kezéből.
9. Életünk sodrát nemigen tudjuk irányítani, kezünkből kiperegnek sorban a dolgok. Százszor is meghalunk, mire elfogy életünk. Paul Auster
10. Mikor a remény már sokadszor felcsillan, majd az ember szeme láttára hirtelen szertefoszlik, nehéz megbékélni az újabb kiábrándulással.