A részegség jó. Lefejti az álarcot az emberről. Háttérbe szorítja a tanult mintákat, és előtérbe helyezi az ösztönöket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember leissza magát, hogy megváltoztassa a valóságot! Részegségében az ember magasabb szintre emeli a gyötrelmeit, a szenvedésnek mélyebb értelmet ad. Miroslav Krleza
2. Az alkohol másik személyiséget kölcsönöz annak, aki iszik. Maggie Stiefvater
3. Sokan azért isznak, hogy felejtsenek. Az alkohol elmossa az éjszaka végét, kitörli a jó tanácsot, meg az esetleges kínos incidensek emlékét, miközben hazafelé botladozunk. Sajnos azonban ha az ember kifejlesztette magában azt a készséget, hogy elfojtsa a régebbi emlékeket, amelyek lehangolóan józan állapotunkban halmozódnak fel, akkor az alkohol ezeket a korlátokat szünteti meg. És ha ez történik, akkor éppenséggel nem a beszeszeltek áldott feledésének álmát alusszuk, hanem lidércnyomásos állapotban újra átéljük a régi szörnyûségeket. Mark Lawrence
4. Jobb részegnek és vidámnak lenni, mint józannak és kedvtelennek. Anton Pavlovics Csehov
5. A félelem a legjobbat hozza ki az emberből, lefejti az önelégültséget, és megmutatja, ki vagy valójában. Michael Dobbs
6. Ha jó állapotban vagyok, úgy élek, mint a részegek. Szemmel nem láthatóan és mûszerrel kimutathatatlanul, de egy kicsit a föld felett lebegek. Szeretek létezni. Müller Péter
7. Az alkohol oldja a gátlásokat, az emberek mindenfélét elkövetnek a hatására, sokan meggondolatlanul cselekszenek, viszont a problémákat nem képes elmosni. Chevy Stevens
8. A részegség a bennünk lévő növény diadalmas kitörése. Gilles Deleuze
9. Inni úgy érdemes, ha az ember tisztán kezdi, így módodban áll ténylegesen átélni, ahogy az alkohol szétárad a sejtjeidben, ahogy lassan-lassan megenyhülsz a világ iránt, és kezded más színben látni. Ez az italozás igazán értékes, felemelő állapota, illik is fölismerni a pillanatot, amikor arra a napra abba kell hagyni. Bodor Ádám
10. Részegségben az embert minden egyes lépésnél magához vonzza a föld, részegségben a tudat úgy tusakodik a sárral, akárcsak a csupasz, csipogó verébfióka a tócsában, a narkózisban azonban levet magáról mindent, ami mocskos, ami emberi, mint egy sáros ruhát, a narkózisban az ember elvándorolhat önmagától, ez pedig mégiscsak a bölcsesség legmagasabb csúcsa! Miroslav Krleza