A rohanó életmód, az "egyik lábam itt, a másik ott" természetellenes, és megakadályoz bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat és boldogok lehessünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az élet olyan, hogy általában rohanni kell, és az ember mindig időzavarban van, azt el kell fogadni. A kérdés inkább az, hogy izgatottan rohansz-e vagy nyugodtan. (...) Nem a rohanással van a baj, hanem a belső izgalommal, ami megrontja az ember életének minőségét. Popper Péter
2. Az álmatlanság túlnyomó nagyrészt városi állapot és magában véve csak egy része azoknak a bajoknak, amik a városi élet természetellenes voltából származnak, abból tudniillik, hogy a testünk-lelkünk világra hozott, természetes hajlandóságai nem igen találnak megnyilvánulási, mozgási és kielégülési módot abban az életmódban, amit a szobához, zárt levegőhöz, mesterséges világításhoz, inkább nyugtalan, mint friss mozgáshoz, vagy pedig ülő életmódhoz kötött városi életpályák követelnek tőlünk.
3. Valahol útközben összekevertük a kényelmet a boldogsággal. Ma már úgy látom, a kettő inkább egymás ellentéte. Dean Karnazes
4. Számtalan ritmikus mûködés zajlik a testünkben anélkül, hogy tudnánk róla. Sokszor csak akkor vesszük észre egyiket-másikat, ha természetes ritmusukat megzavarjuk alváshiánnyal, időzónák közötti utazással, rossz időben (például az éjszaka közepén!) való evéssel vagy koplalódiétákkal. (...) Nagyanyáink bölcsessége, miszerint "nyugalomban, tisztaságban és rendszerességben" kell élni, tulajdonképpen ma is változatlanul igaz. Mariette Boon
5. Némely dolgok természetesek, de természetellenesnek rémlenek, természetünkellenesen természetesen fájnak. Tandori Dezső
6. A szenvedés és az egyszerû élet hozzátartozik a spirituális epifániához. A fizikai komfort nemcsak szükségtelen, de akadályozza is a lelkiséget. Helen Fielding
7. Hiába telt már el a huszonegyedik évszázadból is másfél évtized, hiába tervezzük, hogy a Holdra küldjük nyaralni az embereket, és hiába vagyunk a virtuális világnak köszönhetően még intenzívebb kapcsolatban egymással, mint valaha, még mindig hatalmas hiányosságaink vannak arról, hogyan bánunk másokkal, és ami még fontosabb, saját magunkkal. Nem szeretjük eléggé önmagunkat. Ide-oda rohanunk, hogy megpróbáljunk változtatni a testünkön, az egészségünkön, a szerelmi életünkön és a munkánkon - mindegy, csak egésznek és boldognak érezzük magunkat. De minél gyorsabban rohanunk, annál gyorsabban tévesztjük szem elől a lényeget. Mindannyian az egyensúlyt keressük, a legújabb egészségtrendben azonban garantáltan nem fogjuk megtalálni. Az egyensúly a lelassulásban rejlik, abban, hogy lassabban veszünk lélegzetet, és tudjuk, mire van szüksége a testünknek. Abban rejlik, hogy elfogadjuk, kik vagyunk, és életünk minden egyes percében szeretjük önmagunkat.
8. Sokan közülünk úgy járják életük útját, hogy nincsenek tudatában a lépteiknek. Mivel azt hisszük, hogy a boldogság nem itt, hanem a jövőben vár ránk, megszoktuk, hogy folyton rohanjunk. Ezért olyan fontos, hogy időnként megálljunk. Thich Nhat Hanh
9. Születésünktől fogva elkezdünk rohanni. Egyik láb a másik elé és minden lehetséges. Természetesen mindez hülyeség. Az igazság az, hogy a fejlődéstől a forradalomig a dolgok nem változnak fokozatosan, hirtelen nagy lépésekben változnak. (...) Az élet egy folyamatos sorban állás, várakozva a következő nagy ugrásra.
10. A vidám természet és a boldogság nem azonos.