Hiába telt már el a huszonegyedik évszázadból is másfél évtized, hiába tervezzük, hogy a Holdra küldjük nyaralni az embereket, és hiába vagyunk a virtuális világnak köszönhetően még intenzívebb kapcsolatban egymással, mint valaha, még mindig hatalmas hiányosságaink vannak arról, hogyan bánunk másokkal, és ami még fontosabb, saját magunkkal. Nem szeretjük eléggé önmagunkat. Ide-oda rohanunk, hogy megpróbáljunk változtatni a testünkön, az egészségünkön, a szerelmi életünkön és a munkánkon - mindegy, csak egésznek és boldognak érezzük magunkat. De minél gyorsabban rohanunk, annál gyorsabban tévesztjük szem elől a lényeget. Mindannyian az egyensúlyt keressük, a legújabb egészségtrendben azonban garantáltan nem fogjuk megtalálni. Az egyensúly a lelassulásban rejlik, abban, hogy lassabban veszünk lélegzetet, és tudjuk, mire van szüksége a testünknek. Abban rejlik, hogy elfogadjuk, kik vagyunk, és életünk minden egyes percében szeretjük önmagunkat.