Ugrás a tartalomra
A serdülőkor akkor kezdődik, amikor a szülők kezdenek nehezen kezelhetők lenni.
Kapcsolódó idézetek
-
A serdülőkor (...) az az időszak, amelyre, ha felnőttként visszagondolunk, még ha fel is sejlenek a nehézségek, balhék, akkor is elérzékenyülünk.
-
A serdülőkor egy időszak. Több éves dac azonban már életforma.
-
Korán érik, kinek nehéz az élete.
Menandrosz
-
Az ember akkor lesz felnőtt - legyen akárhány éves -, amikor elveszti mind a két szülőjét.
D. Tóth Kriszta
-
Tizenegy éves koruk körül a gyerekek - normális és szükséges módon - kezdenek eltávolodni a szüleiktől. Amint elindulnak a felnőtté válás hosszú útján, az első és legfontosabb dolog, amit tesznek, hogy fokozatosan kialakítják a saját identitásukat. Egyszerûen fogalmazva ez azt jelenti, hogy rájönnek, kik is ők tőled függetlenül.
Michelle Icard
-
Bármiről legyen is szó, az idő vesztegetése nélkül bajos célt érni - ha a serdülők szülei sajnos hajlamosak is erről megfeledkezni.
Carlo Rovelli
-
Akkor válik végérvényesen felnőtté az ember, mikor meghalnak a szülei.
Cserna-Szabó András
-
Nehéz dolog apa nélkül felnőni, de még nehezebb, ha rossz apával nő fel valaki.
Robert Dugoni
-
Azt már lassan elfogadtuk, hogy alapjában véve mindenkinek nehéz gyerekkora volt. Azt nehezebb megszokni, hogy idősödvén miért gondolunk rá egyre többet. Ebben bizonyos mértékig a pszichológusok és más lélekgyógyászok (pl. a Hellinger nyomain járó családfelállítók) is ludasok, bármely problémával fordul hozzájuk az ember, előbb-utóbb kikötünk sanyarú gyerekkorunknál. Néha úgy érzem, elég ebből. Hatvan fölött nehogy már szüleim tehessenek a gondjaimról!
Vámos Miklós
-
Gyermekként nagyon nehéz elkülöníteni, függetleníteni magunkat a szüléink érzéseitől, gondolkodásmódjától. Felnőttként már könnyebb kívülről ránézni az egykori helyzetekre.