A sivatagi szél már régen befedte lábunk nyomát a homokban. De én létem minden pillanatában emlékezni fogok mindenre, ami velünk történt, továbbra is ott fogsz járni álmaimban és a való életemben. Köszönöm, hogy az utamba kerültél.

Kapcsolódó idézetek

1. Várt rám a szabad ég, s elnyelt a szakadék. Áldatlan múlt az, ami volt. Máshol nincs menedék, lángom csak veled ég. Számomra rég csak te vagy az út!
2. Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk. Paulo Coelho
3. Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!
4. Emlékszem még júliusra, emlékszem minden kimondott szóra. Nehéz volt minden percünk, de nem bánom, hogy megtettük, mert rád találtam, már itt vagy velem. Bújj hozzám, fogjad a kezem, életem végén is ott leszek veled, ölelni foglak, s nézem a szemed. Horváth Tamás
5. A szél tovafújja az összes lábnyomot, És nem marad semmi, csak fullasztó homok. Az édes évek is így múlhatnak el, Ó, ezt ne feledd el! Első emelet
6. A homokdûnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. (...) Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz. Paulo Coelho
7. Tegnap te voltál nékem még a minden: mélységeket rejtő nagy óceán - elült a szél, vihar se gyúl szivemben, s maholnap már csak emlék vagy talán. Végh György
8. Mindig várjon rám, akkor is, ha egy nap azt mondják majd, hogy eltûntem. Nem lesz igaz. Még ha el is kellene tévednem a sivatagban, a Szaharában, a szeme ragyogásából fogok inni. Consuelo de Saint-Exupéry
9. Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: Két pár lábnyom a parti homokon, ahogy ő mindig ott járt énvelem.
10. Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten.