A számítógépes guruknak van egy szavuk azokra az emberekre, akik azt hiszik, hogy lenyomozhatatlanok, pedig nem. Ez a szó az "ostoba".

Kapcsolódó idézetek

1. Természetesen az ember ostoba (...). Az ostoba embereket meg rajtakapják, mindegy, mit csinálnak. De meglehetősen szép számmal vannak olyanok is, akik egyáltalán nem ostobák, és - hacsak nem rendelkeznek szigorú erkölcsi normákkal - félve gondolok arra, miket forgathatnak a fejükben. Agatha Christie
2. Ostoba mindenki, aki annak látszik, és a fele azoknak, akik nem látszanak annak. Baltasar Gracián
3. A nyelvek kihalnak, de a matematikai gondolatok nem. A "halhatatlanság" ostoba szónak tûnhet, de bármit jelentsen is, elérésére valószínûleg egy matematikusnak van a legtöbb esélye. Godfrey Harold Hardy
4. Tévedni emberi dolog. A számítógépet hibáztatni még emberibb.
5. Ostobák azok, akik olyanokhoz fordulnak segítségért, akiknek már természete a gonoszkodás. Aiszóposz
6. Vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák. Anton Pavlovics Csehov
7. A mindentudók nem csak azért idegesítők, mert úgy járkálnak körbe, hogy közben mindenki hülyének érzi magát mellettük. Ostobák is. Olyan emberek, akik azért nem hajlandók tanulni, mert attól félnek, hogy ettől tudatlannak tûnnek.
8. Nagy csomó ember van, kik minden dolognál rögtön kéznél vannak tanácsadásukkal, akár kell, akár nem. Õk másoknál mindent jobban tudnak, azt hiszik, hogy mindenbe belebeszélhetnek, még olyan dolgoknál is, mihez semmit sem értenek. Ilyen, a saját véleményük szerint csalhatatlan, okos emberek a legkiállhatatlanabb tagjai a társaságnak. Kalocsa Róza
9. Akik úgy gondolják, hogy intelligenciájuk fix adottság, annyira sokat foglalkoznak azzal, hogy okosnak tûnjenek, hogy ostobán viselkednek. Carol Susan Dweck
10. Ó, az ostobák, akik nem hisznek a sorsban! Nem tudják, hogy hiába minden ármány, szándék és ügyeskedés, az élet napsütötte tájképe egy alkonyaton megtelik árnyakkal; ami tegnap szabályos formában állott össze kezed alatt, ma szétesik. (...) Tudni a sorsról, mint az élet ütemének ellensúlyáról! Az a félelmes és szédüléssel telített pillanat, mikor az élet egyensúlya felborul, "ok" és "hiba" nélkül, s nem marad más körülötted, csak füstölgő romhalmaz. Márai Sándor