A szavak a felszínen mozognak, mint az első körvonalak, amelyeket szénnel felvázolok a vászonra. Ezért annyira reménytelen a beszéd az emberek között.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének. William Somerset Maugham
2. A szavai úgy hullanak közénk, a járdára, mint a kövek. Csaknem beszakad a járda. Jodi Lynn Picoult
3. Amit még nem írtam meg, arról nem beszélek. (...) A szavak, melyek elhagyják a szánkat, csupán egydimenziós vonalak, nincsenek sorok, melyek közé beférkőzhetne az élet. Janne Teller
4. A szavak bénák, tökéletlenek, kevesek a fogalmazáshoz. Márai Sándor
5. A történelem (...) ott hever az utcán, ijedős valami, olyan, mint egy fényfolt emberi kontúrokkal, amely homályos, elveszett életek közül rajzolódik ki.
6. A szavak suták, félszegek ott, ahol igazi érzések húzódnak mögöttük. Kertész Erzsébet
7. Az emberi beszéd a legveszedelmesebb. A közel állók susmorgásai meg a nyílt színi kérdések, amikor megérkeztek, és abban reménykedsz, hogy legalább most az egyszer nem ti lesztek a téma. A véget nem érő kérdések és tanácsok. Szöllősi Mátyás
8. A szavak szállnak, röpülnek. S az érzések összezsugorodva leszállongnak, mint a márciusi hópelyhek. El is olvadnak mindjárt. Ady Endre
9. A szavak finoman szőtt pókhálók egy gránitkeménységû világban. Kim Stanley Robinson
10. A szavak körbelebegnek a szobában, láthatatlanul táncolnak a szemük előtt, míg el nem nyeli őket a csönd. Fredrik Backman