Amit még nem írtam meg, arról nem beszélek. (...) A szavak, melyek elhagyják a szánkat, csupán egydimenziós vonalak, nincsenek sorok, melyek közé beférkőzhetne az élet.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt, amik vagyunk, a szavak csak sejtetik, el nem mondhatják. Vavyan Fable
2. A szavaknak saját világuk van. Sokszor nem azt fejezik ki, amit írójuk mondani akar.
3. Azokról az emlékeimről, amiket már fel tudtam dolgozni, tudok beszélni, de a közelmúltban történtekről, arról, ami még elevenen él bennem, képtelen vagyok a külvilág számára mondatokat megfogalmazni. Papp Csilla
4. Vannak igazságok, amiket ismerünk, de nem mondunk ki. Még magunknak sem, a sötétben, ahol mindnyájan egyedül vagyunk. Vannak emlékek, amiket látunk, és mégsem látunk. Elkülönülő dolgok, elméletivé válók, jelentésüktől megfosztottak. Vannak ajtók, amiket ha kinyitunk, sosem csukódnak be többé. Mark Lawrence
5. Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni. (...) Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. Paulo Coelho
6. Az ember mindig csak olyan dolgokról beszél, amelyek nem képezik az élete részét. (...) Valójában a beszéd által kompenzáljuk azokat a dolgokat, amelyeket nem élünk meg. Osho
7. Az ember egész életében csak beszél (...). De mit is mond valójában? Az igazán fontos szavak alighanem még egy papírlapot sem töltenének meg.
8. Jelen nincs. Ez csak egy szó. Egy elvont fogalom, valójában nem létezik. Jelenleg éppen írok, de ez csak azt jelenti, hogy egy gondolatfolyamban állok, próbálom szavakba fagyasztani azt, ami tudatomban már régen eliramlott, s várom, hogy mi jön még a jövőmből felém. De még egy ezermilliomod másodpercem is folyamatos változásban van: a jövő múlttá válik, anélkül hogy jelen lenne. Életünk olyan, mint egy filmszalag, amelyben nincsenek állóképek. Müller Péter
9. Vannak bizonyos dolgok, amelyről nem beszélünk.
10. Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem, Pedig a fontos dolgokat még nem mondhattam el, Szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon, S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom.