A szenteste különleges. Utána már szertefoszlik a varázs, és beköszönt a lehangoltság.

Kapcsolódó idézetek

1. Szomorú ünnep az, ha látlak. Ahogy az éjszakádba elmész, vacogó árnyékodban elvész a varázslat. Bede Anna
2. Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban.
3. Az idő múlása megbolygathatja a varázslatot, és az évfordulók különösen ingatag pillanatok. Deborah Harkness
4. A csoda, mihelyt megszokottá válik, nem csoda többé. John Steinbeck
5. Van egyfajta szomorúság, melyet nem lehet megvigasztalni, mintha örökké lekésett volna valaki egy isteni légyottról, s azután nem érdekli többé semmi igazán. Márai Sándor
6. Nagyon más fényes nappal sírni, ez a szomorúságnak egy egészen más foka.
7. A világ tele van csodával, ám mi elvesztettük a képességet, hogy észrevegyük mindennapjainkban a varázslatot. Joanne Harris
8. Az újdonságnak hamar varázsa vész. C. W. Gortner
9. De a furcsa, megszállott vágyakozás már nem lángolt a lelkében: azt végleg kioltotta a félelem és veszteség fájdalma. Úgy érezte magát, mint akit pofonnal ébresztettek fel álmából. Joanne Kathleen Rowling
10. Alkonyodik. (...) A legkönnyebb időszak. De a legszomorúbb is, bizonyos tekintetben... egy újabb nap vége, az éjszaka visszatérte. Semmi sem olyan kiszámítható, mint a sötétség. Stephenie Meyer