Szomorú ünnep az, ha látlak. Ahogy az éjszakádba elmész, vacogó árnyékodban elvész a varázslat.

Kapcsolódó idézetek

1. A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltûnik a fény. Charles Haddon Spurgeon
2. Ahogy szûnik a varázs, múlik a szerelem, s végül olyan fénytelenné és üressé válik, mint egy villanykörte, mely nem kap már áramot. Sötét lesz. Hideg. S akire egykor úgy néztél, hogy meg tudtál volna halni érte, most idegen lesz, közömbös ismerős - egy másik ember. Müller Péter
3. A szenteste különleges. Utána már szertefoszlik a varázs, és beköszönt a lehangoltság. Joanne Harris
4. Szomorú, amikor a szerelem felhígul, elveszti a lendületét, és szegényes, közhelyes ábrándozássá válik. Jens Liljestrand
5. Menj, karmos év. Menj, balsorsot hozó. Mélyre zuhanj az elmúlás ködében. Utánad nézek sújtottan, sötéten. Áprily Lajos
6. Olyan sötét vagy: hasztalan világlok - fényem kudarc és győznek árnyaid. Rainer Maria Rilke
7. Elmúlnak így azt estjeim nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled, szemem ki sem nyitom. Váci Mihály
8. A sötétségben gyengébben lát a szem, a szomorúság pedig gyengíti a szemlélődő értelmet. Evagriosz Pontikosz
9. Több fény hull rád - egyre nehezül az árnyékod.
10. Vesztett Paradicsom, te! Elvesztél, mert kereslek fény nélkül, mindörökre. Rafael Alberti