Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban.

Kapcsolódó idézetek

1. A szenteste különleges. Utána már szertefoszlik a varázs, és beköszönt a lehangoltság. Joanne Harris
2. Ma este az egész világon sajátos fények vonulnak el; gyertyafényes temetők világítanak bele a ködbe. (...) Ez a hangulat elkel nekünk. Kell nekünk valami, sőt minél több abból a láthatatlan végtelenségből, melyből a lelkek jönnek felénk s melybe a világ is siet; kell, hogy megülje lelkünket az érzés, hogy hiszen az a végtelenség tulajdonképen a mi világunk, s milliószor többen vannak már ott, mint mi itt, s mi is csak egy darabig maradunk itt; azután pedig oda sietünk, hol sokan, mindnyájan és soká, mert vég nélkül leszünk. Prohászka Ottokár
3. Alkonyodik. (...) A legkönnyebb időszak. De a legszomorúbb is, bizonyos tekintetben... egy újabb nap vége, az éjszaka visszatérte. Semmi sem olyan kiszámítható, mint a sötétség. Stephenie Meyer
4. Egy vasárnap még nyûgösebb nap, mint egy hétköznap. Mert ilyenkor a tudatalattiból előszemtelenkedik a tudati szintre a vasárnap egyik tartalma, amely úgy hangzik, hogy vasárnap mindenki, aki csak teheti, együtt van azzal, akivel a legszívesebben van együtt. Én pedig nem vagyok együtt vele. Szilvási Lajos
5. Ha nem lenne éjszaka, nem lennének csillagok. Ha nem lenne sötét, sohasem látnánk a csillagokat. Ha nem lennének sokszor monotonnak vagy unalmasnak tûnő hétköznapok, nem emelkednének ki közülük az ünnepek. És mi sem tudnánk igazán becsülni az ünnepeinket.
6. A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet. Laurell Kaye Hamilton
7. Magányos vagyok, nincs egyetlen igaz barátom, illetve párom, péntek esténként itthon gubbasztok egyedül, miközben mások társaságban buliznak. A legszebb ünnepnapok az én számomra a legszomorúbbak, mert ilyenkor különösen kínoz a magány. Gyakran esem búskomorságba, és ilyenkor úgy érzem, hogy az élet szinte elröpül mellettem.
8. A magány, még ha csendes is, mint a fény, de olyan fény, mely a leghatalmasabb erőt képviseli, nélkülözhetetlen az ember számára. Minden ember egyedül érkezik erre a világra, és egyedül hagyja el. Thomas de Quincey
9. Napfényben, jómódban minden csupa virág, de eljönnek a borús napok, eljön a gyász novembere, mikor egyszerre kihûl az ember szíve és otthona, bizony félelmesen ki tud hûlni a szellem tiszta, vigasztaló fénye híján. Charlotte Bronte
10. Általában is igaz: van karácsonyi szomorúság, amely szorítóbb, reménytelenebb, mint a más napokon jelentkező. Hiszen aki karácsonykor szomorú, az kétszeresen az, mert mások olyan boldogok, békések, örvendezők. Akit karácsony estéjén szorít sarokba magányossága, akit most kínoz a friss gyász fájdalma, aki most szenved kórházi ágyán, aki most irigykedik mások otthonának békességére, azt kétszeresen gyötri a kín, kétszeresen sújtja a gyász és fájdalom.