A szép idők adták vissza a lelkemet. Mert a selymes fuvallatok levették vállamról minden terhemet és elhozták a szerelmet.

Kapcsolódó idézetek

1. Csillagos éjszaka volt, virágillatú álom. Szembe jött a sors, s vele az én párom. (...) Táncot járt a fény, beragyogott mindent, az angyal értem jött, és elvitte a szívem. A. O. Esther
2. Soha nem éreztem még magam ennyire élettel telinek. Az élet elragadja tőlünk ezt az érzést. A gyermekkor magasztos felismerései fokozatosan elenyésznek. A szerelem, csakis a szerelem adja vissza önmagunkat. Justin Cronin
3. Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elûzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem. Laurell Kaye Hamilton
4. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
5. Te adod nekem a melegséget. Te adod nekem a tavaszi szellőt, és felmelegíted a téli napjaimat.
6. A szerelem, de még egy jó viszony is ellágyítja a nő szeme fényét, (...) s mindenféle puha, meleg, megértő és engedékeny érzelmekkel telíti a lelket. Galgóczi Erzsébet
7. Az élet jó, az élet szép, az enyém legalábbis az volt. (...) Én az úgynevezett hullámvölgyekre is sok szeretettel gondolok vissza, mert abban is voltak nagyon szép dolgok. Bárdy György
8. Éveim búcsút intenek a hajdani duhaj legénynek. Új vágy telíti szívemet, véremben hûsebb szenvedélyek. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
9. Sok bánat ért, de mindent elviseltem, Melletted élve, téged fogva át, Mint a madár, mely párjához simúlva Könnyebben tûri erdők viharát. (...) Ha lelkem csügged és elszállni vágyik E földről, hol nem szívesen marad; Szerelmed az, mely vissza-vissza térit, Mint tavasz a vándor-madarat. Ábrányi Emil (ifj.)
10. Egy ártatlan, bûnös lélek voltam, az életem tele volt igazságtalansággal. A rossz döntéseim után végül a magányt választottam. Megpecsételt sorsomon képtelen voltam változtatni. Végre megszabadultam. A szeretet meggyógyított. Nincs többé harag a szívemben, ami maradt, a tiszta gyermeki lelkem.