A szerelem a mennyország szivárványos csücske, felvillan és eltûnik a barátság embernyi tengerében.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem olyan tartós, mint a szivárvány - gyönyörûséges, amíg tart, és várható, hogy abban a pillanatban eltûnik, ahogy kettőt pislog az ember. Jodi Lynn Picoult
2. A szerelem színes, kápráztató szivárvány egyik szívtől a másikig. Vagy mondjuk: láthatatlan, de fölötte élvezetes táplálék, amelynek első falatja meg van cukrozva, az utolsó falatja pedig meg van mérgezve. Gárdonyi Géza
3. A szerelem olyan, mint az égen a Tejút: csillogó tömeg, ezer meg ezer kis csillagból, melyek közül nem egy maga is ködfolt. Stendhal
4. - Tudja, mi a barátság? (...) - Ha úgy vannak ketten, mint fivér és nővér; két lélek összesimul, de nem vegyül; két ujj a kézen. - Hát a szerelem? (...) - Ha ketten egyek. Ha férfi és nő angyallá olvad össze. Ez a mennyország. Victor Hugo
5. A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér. Vavyan Fable
6. A szerelem a vér színes füstje, az érzékiség túlvilági tûzijátéka vagy szivárványa. Kosztolányi Dezső
7. A szerelem törékeny és mulandó érzés csupán, két ember egymásra találása, összekapcsolódása és meg nem szakadó párbeszéde egy harmadik tárgyról: a világnak e kapcsolatban létrejött teljességéről - de mulandóságának reszketegségében, e folytonosan vibráló gyertyafényben mégis minden pillanatában elmúlhatatlanul örök. Zuhatag, mely magával sodorja életünket, folyam, áradás a kezdettől az elmúlásig, de benne az idő gömbölyû cseppekké válik, minden pillanat önmagába fordult kör, szivárványos buborék, mely magába zárja a világot, és gyöngy is, melyet a világ izzad ki magából; gyönggyé lett verejték a világ bőrén, a szenvedés verítéke, hiszen a szerelem mindig szenvedés, boldogsága is az: a túlfokozottság szenvedése, az élet átemelése a lét közegébe. Beney Zsuzsa
8. A szerelem az édenkert levegőjének mennyei lehelete. Victor Hugo
9. Az a szivárványos valami, ami millió tudott és talán millió tudatalatti részből tevődik össze és amit köznapi nyelven szerelemnek neveznek, ebben a megnemesedett, kikristályosodott formájában: csillagok találkozása. Csillagoké, akik az ég két, esetleg legtávolabbi pontjáról indulnak el és miközben ezer meg ezer különféle csillag mellett visz el az útjuk, nem állnak meg egyiknél sem, csak suhannak afelé az egyetlen felé, akit, ha megtalálnak, együtt keringenek vele a végtelenségben, amíg keringeniök rendeltetett. Bozzay Margit
10. Szemed tavában örökös szivárvány, az élet örök édessége gyullad és balsorsom fölött felhőzve hullat szívemre fényt a menny és föld határán. Miguel de Unamuno