A szívünkben mindannyian tovább cipeljük mindazt, aminek részesei voltunk valaha is: a káoszt, a sikereket, a rothadást.

Kapcsolódó idézetek

1. A veszteségeinket magunkkal hordozzuk.
2. Pörgés, összevisszaság, rohanás, önzés, káosz, még ott is, ahol érzelmileg fájdalmas erővel vonzódunk egymáshoz. Müller Péter
3. Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserû élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek. Popper Péter
4. Győzünk mi mindig, Mindnyájan győzünk szomorúan, Minket a szívünk győzni indít. József Attila
5. Mind magunkban hordjuk pusztulásunk magvát, mind magunk után vonszoljuk a történetünket, mint valami rozsdaette láncot. Mark Lawrence
6. Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől. Gary Chapman
7. Egész életünket azzal töltjük, hogy egy kötélhúzásban mi vagyunk a kötél: egyik oldalról a megváltoztathatatlan múlt súlya húz bennünket, a másikról a megjósolhatatlan jövő.
8. Húzzuk magunk után ma már feleslegessé vált érzések, indulatok, tapasztalatok, élmények, emlékek végtelen hosszúságú sleppjét, amelyek ránk nehezednek, mint a kolonc, lelassítanak és gúzsba kötnek. Popper Péter
9. Mindaz, ami mögöttünk van, és minden, ami előttünk, eltörpül amellett, ami bennünk van. Ralph Waldo Emerson
10. Az emlékek szeszélyesek, tele vannak képekkel, apró részletekkel, jelentéktelennek tûnő hangokkal, amelyek még mindig össze tudják szorítani a szívünket. Paulo Coelho