Ugrás a tartalomra
Az emberek általában csak magukra gondolnak. Nincs idejük arra, hogy azon rágódjanak, te mit csinálsz vagy milyen jól csinálod, mert mindenkit teljesen lefoglal a saját személyes drámája. Lehet, hogy az emberek figyelme egy pillanatra feléd fordul (ha látványosan és nyilvánosan sikerre viszel valamit vagy felsülsz valamivel), de ez a figyelem nagyon gyorsan visszaterelődik oda, ahol mindig is volt - önmagukra. Habár elsőre talán szörnyen magányos elképzelésnek tûnik, hogy nem mi vagyunk az első számú napirendi pont mások számára, ugyanakkor felszabadító is.
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberek túlságosan el vannak foglalva a saját problémáikkal. Amelyek persze mindig nagyobbak, mint a tieid.
Linda Polman
-
Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak. Mindig mindenki el van foglalva, nyüzsög, aztán vár valamire, a kijelölt várakozójában.
-
Hamar megfeledkezünk mások problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól! Mennyire átsiklunk mások sikerei, örömei felett! (...) Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémánk, szégyenünk, kudarcunk, mint minket. Ugyanígy örömeink, eredményeink sem.
Popper Péter
-
Ritka kivételektől eltekintve az emberek valójában egyedül önmaguk iránt érdeklődnek. Mindenki szükségszerûen saját világának a központja.
Szent-Györgyi Albert
-
A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. (...) Figyelni hosszan, csendesen és mélyen egy másik emberre - nehéz. Hogy ezúttal ne rólam legyen szó, hanem rólad. Hogy most ne én legyek fontos, csak te. Hogy nekem mi fáj, mi a bajom, nem lényeges. Odaadom neked a figyelmemet. Tiéd a lelkem, az időm - ez nem könnyû.
Müller Péter
-
Döbbenetes, hogy milyen nehezen veszik észre az embert, még akkor is, ha mindent elkövet, hogy feltûnést keltsen. A legtöbb ember annyira szórakozott. Mindenki csakis a saját gondolataival van elfoglalva.
Cara Hunter
-
A többség belevész a létezés lármájába, alvajárásban támolyogják végig az életüket, megfeledkezve a külvilágról, a mobiltelefon révületében. Észre sem veszik a többieket. Az emberek önzők és közönyösek, és nem figyelnek arra, ami a látóterük szélén van. Ha nem keltesz feltûnést, olyan gyorsan kimész a fejükből, mint egy álom.
-
Ha az ember profi baseballjátékos, aki éppen ütni készül, nem lepődhet meg azon, hogy egy csomó ember éppen őt bámulja, és közülük jó pár valószínûleg magvas megjegyzéseket tesz a technikájára. Egy másik jó csomó ember viszont a sörével van elfoglalva, vagy éppen szelfizik a barátaival, és mindenestül lemarad az ütésről. "Jaj, lemaradtam! Történt valami érdekes?" - kapnak aztán észbe, talán kicsit zavartan is, amiért nem figyeltek. A helyzet tehát az, hogy az emberek valójában sokkal kevesebbet foglalkoznak velünk, mint gondolnánk, még olyankor is, amikor mi vagyunk a figyelem középpontjában. Aki pedig éppen ránk figyel, azzal se tudunk mit kezdeni. Annyit tehetünk, hogy elütjük a labdát.
Amy Cuddy
-
A legtöbb ember annyira szubjektív, hogy valójában nem érdekli őt más, mint önmaga. Ez az oka annak, hogy bármiről is essék szó, mindjárt önmagára gondol, és minden személyt illető távoli célzás figyelmét magára vonja és annyira elfoglalja, hogy a beszéd objektív tárgyának felfogására nem marad értelmi ereje. Ezeknél az érvelésnek nincs értéke a szemükben, mihelyt az az érdeküknek vagy hiúságuknak ellentmond.
Arthur Schopenhauer
-
Elfeledkeznek az emberek egymásról. Nem néznek egymás szemébe, nem kérdezik a másikat. Átlépnek a problémákon, valahogy mindenki rohan. Mindenkinek egy élete van, azt próbálja jól leélni, csak rengeteg minden mellett elmegyünk, azt hiszem. Elmegyünk a természet mellett, elmegyünk a saját országunk mellett.
Szacsvay László