A szorongás annyiban különbözik a szomorúságtól, az aggodalomtól, a mélabútól, a nyugtalanságtól, a félelemtől vagy a haragtól, hogy nincs beazonosítható tárgya. Egy vegytiszta idegállapot, amelynek azonnali testi következményei vannak: szorítás a mellkasban, kapkodó lélegzet, idegesség, ügyetlenség (...), dühroham, aminek az első szembejövő issza meg a levét, elfojtott dühöngés, ami megmérgezi a vért, kiöli a vágyat, és éppen olyan kapkodóvá teszi a gondolkodást, mint a légzést.

Kapcsolódó idézetek

1. A szorongás komplex, zavaros és sötét dolog. Nem csupán pánikrohamokról vagy a zsúfolt helyeken érzett iszonyról van szó - mert az efféle csip-csup dolgokat többnyire mindenki megérti -, hanem gyötrő megszállottságról, rémes gondolatokról, kimerítő kényszerképzetekről és rögeszmékről, fizikai rosszullétről, s mindennek a folyományaként mélységes szomorúságról.
2. Amilyen temérdek fizikai tünettel jár a szorongás, nem csoda, hogy az ember arra gondol: komolyan beteg. Korábban azt mondtam, hogy a szorongás megfoghatatlan dolog. Úgy is mondhatnánk, hogy sunyi betegség. Hihetetlenül jól imitál más betegségeket. Az embert felemészti a betegségtől való rettegés - az első pánikroham bekövetkeztekor a legtöbben azt hiszik, hogy szívinfarktusuk vagy stroke-juk van. Később aztán agydaganatra, sclerosis multiplexre vagy Parkinson-kórra gyanakodnak. És a lista nagyon hosszú.
3. A szorongás egy folyamat. Mozgásban van, hol vadul, hol lomhán, de mindig körbe-körbe jár. Határozott célja van, az, hogy a gondolkodás révén bizonyosságot nyerjünk. Ezen a ponton fontos különbség van a szorongás és a félelem között: a szorongásnak az a célja, hogy megszüntesse önmagát. A félelem állapot, míg a szorongás cselekvés. Egy póktól például nem szorongunk. Attól félünk. Ha félünk valamitől, óvakodunk tőle. Nem szükségszerû, hogy megkérdőjelezzük, jogos-e a félelmünk. Roland Paulsen
4. A szorongás a jövőbe kivetített, megfoghatatlan, fantáziával megspékelt félelem. És ennek a képletnek van egy olyan eleme - a képzelet -, amely teljesen képlékeny, nehezen megfogható vagy irányítható, és amivel szembenézni sem tudunk. És éppen ezért pusztító! Ezért emészti, zabálja fel a lelkünket és testünket, ha nem szabunk gátat neki. Al Ghaoui Hesna
5. Nagyon sokszor hallhatod a szorongás szót, ám az emberek ilyenkor valójában a feszültségre gondolnak. A szorongás olyan félelemmel teli állapot, amelynek nincs oka, a feszültségnek viszont mindig áll valami a hátterében. Ha azt mondanád nekem, hogy szorongsz, akkor megkérdezném tőled, mi ennek az oka. Te aztán elmondanád, hogy pontosan tudod, mi a kiváltó ok. Kristálytisztán megfogalmaznád, hogy miért érzed magad így. Ezzel azonban már cáfoltad is, hogy szoronganál. Nem szorongsz, hanem feszült vagy. Csernus Imre
6. A szorongás megmagyarázhatatlan érzés. Ugyanolyan, mint a félelem. De ha valaki fél, az tudja, hogy mitől fél, ha pedig szorong, nem tudja, hogy mitől. Géczi János
7. Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékû.
8. Nem a tartalom okozza a félelmet. A félelem okozza a tartalmat. A félelem testi jelenség. A szívverésed felgyorsul, a mellkasodra nyomás nehezedik, görcsös és merev leszel. (...) Amint sikerül egy kissé lazítanod, kitörsz az ördögi körből. Minél intenzívebben érzed saját magadat, annál kevésbé tudnak kínozni a gondolataid. Frank Schätzing
9. A félelem jó és szükséges dolog a túléléshez, a szorongás viszont nem más, mint a félelem megszorozva a fantáziával. Pusztító, mert van egy megfoghatatlan eleme, és ez a képzelet. A szorongás a jövőben játszódik, a félelem beleránt a jelenbe. Al Ghaoui Hesna
10. A szorongás olyan, mint a félelem, csak nehezebb elviselni. Oka megnevezhetetlen, s mivel nem lehet tudni, mitől támad, azt sem lehet tudni, mikor szabadulhatsz meg tőle. Rácz Zsuzsa