A szorongással kapcsolatban (...) az a megoldás, hogy megfordulunk és szembenézünk vele. Sokkal kevésbé ijesztő, amikor belebámulunk az arcába, mint amikor üldöz és a sarokba szorít.

Kapcsolódó idézetek

1. A munkánkkal mindig együtt jár valamennyi szorongás. Valahogy le kell beszélnie magát erről. Minden gondolattal egyesével elbánni. Máskülönben könnyen elborítják. A szorongás gyakran arctalan, igaz? Tulajdonképpen öngerjesztő folyamat. Ha az ember szembenéz a konkrét szorongással, azzal el is oszlatja. Minél inkább kerüli valaki a szembenézést, annál rosszabb. Shahed Yousaf
2. Megnyugtató (...), ha az ember elfogadja, hogy nehézség vár rá, nem pedig elrejtőzik előle.
3. Ahelyett, hogy megpróbálnál megszabadulni attól, amin nem tudsz változtatni, mint a kellemetlenségek és a kényelmetlenségek, inkább a szorongáshoz fûződő viszonyodon változtass azzal, hogy elfogadod. Add fel az érzelmeid ellen folytatott hiábavaló küzdelmet, és hagyd, hogy a szorongás szabadon mozogjon, ahogy minden más érzelem is. Képzeld el, hogy egy szörfös vagy, aki az érzelmek hullámain lovagol, nem küzd ellenük, és úgy fogadd el ezeket a hullámokat, ahogy épp jönnek. Ezeket nem tudod irányítani, de képes vagy meglovagolni őket, így könnyebben veheted az akadályokat, amelyeket az élet állít eléd.
4. Nem kell szégyellni a félelmeinket. A francba! Mindenki fél. Csak az a dolgunk, hogy megnevezzük azt, amitől félünk. Ha szembe tudsz nézni vele, akkor legyőzöd. Inkább most, mint később.
5. A félelem nem szégyen, csak az a kérdés, hogyan nézünk szembe vele. George R. R. Martin
6. Mások bánata mindig kisebb, mint a miénk. Arcukat eltorzítja az aggodalom, a rémület, de mi az ő rémületük, és mi az ő fájdalmuk a miénkkel összevetve? Kevesen vannak a szerencsések, akiknek sikerül önmaguk fölé emelkedniük, ha csak egy szempillantásra is, és kívülről látni önmagunkat. (...) Miután lecsillapodtunk, lassanként észrevesszük magunk körül az arcokat, amelyek legalább olyan tiszteletreméltóak, mint a mienk, és kínjaik sem kevésbé iszonyatosak, mint amelyeket mi érzünk... És akkor, lám csak, kezünket nyújtjuk, és rámosolygunk a mellettünk lévő emberre. És letöröljük az önmagunkért ejtett, hiábavaló könnyeket, és kinevetjük kétes nagyságukat. Bulat Okudzsava
7. A szorongás egy folyamat. Mozgásban van, hol vadul, hol lomhán, de mindig körbe-körbe jár. Határozott célja van, az, hogy a gondolkodás révén bizonyosságot nyerjünk. Ezen a ponton fontos különbség van a szorongás és a félelem között: a szorongásnak az a célja, hogy megszüntesse önmagát. A félelem állapot, míg a szorongás cselekvés. Egy póktól például nem szorongunk. Attól félünk. Ha félünk valamitől, óvakodunk tőle. Nem szükségszerû, hogy megkérdőjelezzük, jogos-e a félelmünk. Roland Paulsen
8. A félelmeidet nem legyőzni kell, hanem a helyén kezelni. Aki nem fél, az bolond. Aki fél, de szembenéz vele, az erős.
9. Az el nem fogadott dolgok azok, amik nyomasztanak bennünket. (...) Mosolyogjuk meg a keserveinket! Miért jó ez? Mert a lelkiállapotunk megváltozik tőle. Paulinyi Tamás
10. Ha le akarod győzni a félelmeidet, szembe kell nézned velük. Bármitől félsz, kezdj el óvatosan barátkozni vele, és ahogy egyre többet megtudsz majd róla, szép lassan rájössz, hogy a vele szembeni félelmeid mennyire megalapozatlanok. Doctor Mike