A társadalom olyan, mint a jég, nem mint a víz. Nem folyik hirtelen más irányba, csak mert arra kérted, centiméterről centiméterre változik, mint a gleccserek. Vagy meg sem mozdul.

Kapcsolódó idézetek

1. A társadalom olyan, mint valami zavaros folyadék. Mindig beletorkollik valamilyen izmusba. Nincs saját alakja. Arra folyik, ahol kisebb az ellenállás. Hiába kéred számon rajta, hogy csúnya a formája.
2. A társadalom olyan, mint a forrásban levő víz, ami tegnap alul volt, az ma már fölfelé emelkedik. Boleslaw Prus
3. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben egyforma és mindenütt ugyanaz, de minden folyó néhol keskeny, néhol széles, néhol tiszta, néhol hideg, néhol zavaros, néhol meleg. Ilyenek az emberek is.
4. A folyamok is úgy mennek, ahogy mennek, és nem úgy, amint az emberek szabályozzák őket. Mikszáth Kálmán
5. Azt gondoljuk, hogy a társadalmunk lehet ennél egy kicsit fenntarthatóbb, ahogy egy kicsit fenntarthatatlanabb is. De hosszú távon mégsem lehetséges "csak egy kicsit" fenntarthatónak lenni - vagy fenntarthatók vagyunk, vagy fenntarthatatlanok. Olyan ez, mint amikor vékony jégen sétálunk - vagy elbírja a súlyunkat, vagy nem. Vagy kiérünk a partra, vagy elsüllyedünk a mély, sötét, jéghideg vízben. Greta Thunberg
6. A világ olyan, mint egy nagy hólabda, amely a hegyről lefelé gurul, és sohase felfelé, hogy semmivé göngyölődjék vissza: azzá, ami nem történt meg. Robert Penn Warren
7. A kapcsolatokban is vannak (...) jégkorszakok, amikor nem mozdul semmi. (...) Igen, nem mozdul, egy darabig, mert aztán megindul az ár, és mindent elsodor.
8. A társadalmak olyanok, mint az óceánok: emberfia nem akadályozhatja meg és nem fokozhatja az árapály mozgását, amely megváltoztatja a tengerek partvonalát. Mindazok, akik szembeszegülnek a dagállyal és az apállyal, elsodortatnak.
9. A közvélemény olyan, mint a fodros vizeket járó hajó, ha valami hullámtól nagyot dől jobbra, okvetlenül mindjárt utána éppen olyan nagyot dől balra - míg végre eligazodik. Mikszáth Kálmán
10. Az ember nem olyan, mint a folyó, mely sohasem tér vissza többé a völgybe, a honnan forrása ered. Olyan, mint a feldobott kő: a maga sulyánál, ösztöneinél, vágyainál, szive sulyánál fogva, oda visszahull, a honnan feldobták.