A tenger olyan (...), akár egy szeszélyes nő: soha nem lehetett tudni, mikor ereszti haragját a közelében levőkre, hogy aztán - mintha mi sem történt volna -, megbékéljen.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan volt, mint víz, mely nem tûr hajót, s mit nem gyûrhet le a vihar - mint az ár, melyet megfélemlített feddő, szelíd szavaival. Ezra Pound
2. Olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja. Robert Merle
3. Az asszony szíve éppolyan, mint a tenger: nyugodtan, simán dobog, de senki sem lát a mélyére, és ha igen, úgy annak jaj. Rejtő Jenő
4. Ahogy a tenger ír a fövenyre: írja-törli, írja-törli mindig ugyanazt - sosem ugyanúgy. Fodor Ákos
5. A tengeren az élet szimpla, egyszersmind hihetetlenül kiszámíthatatlan. Egyedül az aggódás az, ami állandó. Egill Bjarnason
6. Örökkön nyugtalan a tenger, örökkön zúgnak a lombok. Örökkön háborog az ember, örökkön kicsik a dolgok. Su-La-Ce
7. Együgyûen, mint egy kislány. Mint egy vihar. Mint egy "nem-tudom". Fodor Ákos
8. Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserûség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sûrû ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytû, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part. Helen Keller
9. A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyûlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla, mindig lesz valami, ami kimaradt. Christopher Paolini
10. A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tûnt, és ez ismétlődik újra és újra.