Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserûség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sûrû ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytû, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part.

Kapcsolódó idézetek

1. Arra gondoltam, milyen boldog voltam, hogy olyan érzésben volt részem néhány hétig, amihez fogható sem ezelőtt, sem ezután nem juthat nekem soha. Minél többet gondolkoztam, annál sötétebbnek láttam mindent.
2. Mintha bekéredzkedett volna valami alaktalan, szürke vigasztalanság, valami, ami a bánatnál is szomorúbb - egy távoli, névtelen emlék, szélfújta, végtelen hullám, hogy visszakövetelje, amit kivetett egykor egy elfelejtett szigeten - a parányi emberséget, fényt és eszmét. Erich Maria Remarque
3. Eddig még csak azt tapasztaltam meg, milyen embernek lenni. A jövő nagy, sötét szakadékként tátongott előttem, amit csak akkor fogok megismerni, ha már belevetettem magam. Stephenie Meyer
4. Elhanyagolt voltam, mint egy kísértethajó. Algás bordáimra csigák tapadtak, a vitorláim foszladoztak, és lepergett rólam a festék. De akkor is egy átkozottul jó hajó voltam, és neki szeretnie kellett volna annyira, hogy ezt lássa bennem. De a fájó igazság az, hogy nem volt erre tekintettel, és lehet, hogy soha nem is látott bennem semmi fantáziát.
5. Nem gondoltam, hogy létezik ekkora szomorúság. Egészen a következő napig, amikor még rosszabb lett a helyzet. Majd eljött a következő nap és a következő. Rosszabb volt, mintha belezuhantam volna egy mély és sötét lyukba.
6. Olyan volt, mintha a múló idő és a bûntudatom meg a szégyenkezésem felnyitott volna egy egyre szélesebbé váló szakadékot. Először talán át tudtam volna ugrani rajta, de végül olyan messzi távolba került a másik oldal, hogy már látni sem lehetett, nemhogy utat találni hozzá. Sarah Dessen
7. Sohasem tudhatod, hogy még meddig kell kibírnod akkor, amikor már úgy érzed, hiába kell kevés, még annyi erő sincs benned. Nincs, mert nem megy, és bárhogy is legyen, a következő lépés túl nagynak tûnik. Látod a célt, és el is indulsz, de minden nap összeroppansz, mert távolinak tûnik. Annyira távolinak, és egyszerre mégis annyira megközelíthetőnek. (...) Csak egy a kérdés: te megmaradsz, vagy elvisz a forgatag? Oravecz Nóra
8. Szomorúság és tehetetlenség érzése kerített hatalmába. Nem tartoztam ide sem. De akkor hová? Mintha egy másik bolygón járnék, teljesen számkivetetten.
9. Ha az ember szívét összehasonlítod a tengerrel, akkor a víz lenne a mozdulatlan. Ha jellemezném a hullámokat, amelyek a felszínt verdesik, azok képviselnék az élvezetet, vagy még inkább a haragot. Nem. Ezek a szavak túl sekélyesek a tengernek. Ha tudni szeretnéd, mi van a tenger mélyén, nyisd ki a szemed a mozdulatlanság belsejében, és haladj folyamatos rúgásokkal a tengerfenék felé. Amit tudni akarsz, hogy milyen személy is vagy valójában, még ha a mélység végeláthatatlan is...
10. A tenger olyan (...), akár egy szeszélyes nő: soha nem lehetett tudni, mikor ereszti haragját a közelében levőkre, hogy aztán - mintha mi sem történt volna -, megbékéljen.