Ugrás a tartalomra
A terhességet sokszor egy musical főszerepében tett kilenc hónapos nagy turnéhoz hasonlóan fogjuk fel, aminek végén a szülés olyan, mintha a Tony-díj-átadón lemenne a nagy revü, amelynek kitartott utolsó hangjával a magasba emelik a kisoroszlánt. (Ácivennyá.) Mi lehet az, ami arra tanít bennünket, hogy életünk megkoronázásának kell tekintenünk a gyermekünk érkezését? Mintha megünnepelnénk a győzelmet, mielőtt egyáltalán harcba indultak volna a csapataink. Amikor elkészül a fénykép, ahol a gátmetszést letagadó mosollyal, az apa óvó ölelésében nézik a kisbabát, kész, vége.
Kapcsolódó idézetek
-
Ismered azt az eufémizmust, hogy várandós? Micsoda telitalálat! Egy kisbaba születése - feltéve, hogy egészséges - olyasmi, amit nagyon vár az ember. Jó dolog, nagyszerû, örvendetes, hatalmas esemény. És attól fogva minden jó dolog, ami velük történik, egyúttal veled is történik. Persze a rossz dolgok is (...), de tudod, az olyasmik is, mint az első lépések, az első randik meg a zsákfutásban szerzett első helyezések. A gyerekek elvégzik az iskolát, megházasodnak, nekik is gyerekeik lesznek - bizonyos értelemben mindent megismételhetsz.
Lionel Shriver
-
Merjünk időt adni a létünknek, és hosszan nézni, ahogy ez a gyermek felnő, hogy ő is gyermeket vállal, és már mint nagyszülő megérezni a létnek a maga szépségét.
Böjte Csaba
-
A gyerek próbára tesz mindent, ami vagyunk. Mindent, amivé lettünk a születéséig. Levizsgáztatja az összes tudásunkat, tapasztalatunkat, képességünket és erényünket, amit felhalmoztunk az eljövetele előtt.
-
Szülőnek lenni nem egyszerû feladat, és nem olyan, mintha egy egyfelvonásos darabban játszana az ember. Bonyolult elvárásoknak kell megfelelni, azonkívül az embernek folyton tisztában kell lennie vele, hogy a szeretet mellett sokszor mérges, az önzetlenség mellett sokszor önző. Vannak percek, amikor szóhoz sem jutunk, és csak némán gyönyörködünk a gyermekünkben. Aztán vannak percek, bármennyire rövidek is legyenek, amikor azt kívánjuk, bárcsak ne is vállalkoztunk volna erre a kalandra.
-
Szerelembe esni meg gyereket szülni általában az ember életének fő projektje, ez nem úgy megy, hogy eldöntöd, aztán sutty, már meg is van. Ezek szívügyek, nem lehet csak úgy kipipálni őket, mint a bevásárlólistán a tejet meg a sajtot, és pont.
-
A szülés (...) nem csupán gyermeket eredményez. Általa egy anya is megszületik. (...) Valakinek az édesanyja, gondolod róla. És valahol létezik egy gyermek, aki anyává tette ezt a nőt, és akinek a kedvéért megváltoztatta a külsejét, hogy jobban eljátszhassa a szerepet.
-
Kezdő szülőként nagy vágyakat dédelgetünk a gyerekeinkkel kapcsolatban: legyen sikeres, népszerû, zseniális. Aztán ahogy múlnak az évek, ezek az igények valami jóval mélyebb vággyá alakulnak. Legyen boldog.
-
Az életünk (...) olyan, mint egy háromfelvonásos színdarab. Az első felvonás a bevezetés. A gyerekkorból átlépünk a fiatal felnőtt korba, majd buzgón igyekszünk megtalálni a helyünket a világban. Második felvonás: szembesülünk a könyörtelen valósággal. Küzdünk a megélhetésért, talán párt találunk és családot alapítunk. Haladás és visszaesés, győzelem és kudarc váltja egymást. A harmadik felvonás a keserédes csúcspont. Talán elértünk valamit, talán valaki szeret minket, de mindenképpen közel a végkifejlet, amikor legördül a függöny.
Daniel H. Pink
-
Feltételezzük, hogy az életünk nagy változásai lassan jönnek el... idővel. De ez nem igaz. A nagy dolgok egy pillanat mûvei. Felnőtté válni, szülővé válni... egyik pillanatban még nem vagy az, aztán a következőben már az vagy.
-
A gyerekvállalás egy olyan élethelyzet-változást hoz, amire nem lehet felkészülni, akkor sem, hogyha azt gondolod, hogy "én már olyan régóta készülök", hiszen annyira megmozgatja az egyéniséget, a személyiséget és a párkapcsolatot is, illetve az egész családi rendszert átalakítja, hogy erre igazán felkészülni nem lehet. Arra lehet felkészülni, hogy majd viseljük azt, ami jön, meg kezeljük azt, ami jön.